Visszatérés a múltba: a zéróösszegű játék illúziója
A globális politikai és gazdasági színtér mintha újra a XIX. századi ideológiák rabjává válna. Azok a vezetők, akik úgy hiszik, hogy csak mások kárt szenvedése árán lehet nyerni, félelmetesen félreértelmezik a valóságot. Vámháborúk, világmegosztó érdekek és hatalmi osztozkodások dominálnak, miközben az ilyen hozzáállás alapvetően téves. Egyesek, például Donald Trump irányításával, újra a zéróösszegű játék logikája szerint próbálják irányítani a világot – és hogy ez mekkora hibát jelent, azt csak azok érthetik meg igazán, akik a szlogenek mögé látnak.
Mi is az a zéróösszegű játék?
A zéróösszegű játék alapvetően arról szól, hogy az egyik szereplő nyeresége a másik vereségével egyenlő. Tökéletes példája ennek a póker: egyik játékos gyarapodása csak a másik vesztesége által valósulhat meg. Az efféle helyzetek matematikailag zártak, minden résztvevő ismeri a játék szabályait, és azok megváltoztatása nem képezi a játékmenet részét. Maga a fogalom Neumann János nevéhez, valamint a játékelmélethez kapcsolódik, amelynek alapművei közé tartozik például Neumann és Oskar Morgenstern közös kutatása.
Neumann gondolatai világítottak rá arra, hogy az efféle játékstratégiák hogyan működnek: ha az egyik fél tudja, hogy az ellenfele ismeri a stratégiáját, ennek függvényében kell döntéseket hoznia. Ez az elmélet logikus rendszert kínál zárt, szigorúan szabályozott szituációkban, de a valós élet sokkal bonyolultabb ennél.
A véges erőforrások mítosza
Hosszú évszázadokon át a politikusok és gazdasági döntéshozók másképp látták. A világgazdaságot és az erőforrásokat – mint például a természeti kincseket, fémeket vagy termőföldet – végesnek tekintették. A bővülés csak mástól való elvétel révén volt elképzelhető. Az ilyen hozzáállás a XX. század elejéig-közepéig meghatározó maradt, annak ellenére, hogy már akkoriban is voltak próbálkozások az egyensúly és együttműködés megteremtésére. Adam Smith, a közgazdasági gondolkodás egyik kiemelkedő alakja, már évszázadokkal ezelőtt rámutatott arra, mennyire rövidlátó és haszontalan ez a megközelítés.
Neumann és a valóság különbsége
Fontos azonban látni, hogy a valós gazdaság és politika nem egyszerű, tisztán definiált játék. Bár a zéróösszegű játékok izgalmas és tanulságos elméleteket kínálnak, a világ ennél jóval komplexebb. A közgazdaságtan területe érdekes módon nem mindig a zéróösszegű helyzetekre összpontosított, hiszen az ilyen struktúrák gyakran inkább matematikai vagy logikai modellezésre alkalmasak.
A valódi élet egyensúlyi pontjait keresve a politikai vezetőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy az erőforrások újraelosztása miért nem egyenlő automatikusan a másik fél kisemmizésével. A kölcsönösen előnyös megállapodások, a közös érdekek felismerése és az együttműködés kulcsfontosságú lehet a fenntarthatóság szempontjából.
A zéróösszegű hozzáállás hibái
Az, hogy a politikusok még mindig zéróösszegű játszmákkal próbálkoznak a nemzetközi kapcsolatokban, félelmetesen távol áll a modern közgazdasági realitástól. Egyes országok bezárkózása, protekcionizmusa, gazdasági háborúkra tett lépései nem csak a globális közösséget gyengítik, hanem saját lehetőségeiket is korlátozzák.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a zéróösszegű játékok elmélete érdekes ugyan, de egy világrendszer nem működtethető ezen a megközelítésen keresztül. Neumann még az elméleti szabályok betartásának szigoráról írt, de a valós helyzetekben a szabályok felülírása és az érdekek kiszélesítése a fejlődés kulcsa lehet. A kérdés csak az, hogy erre mikor ébrednek rá a döntéshozók, ha egyáltalán képesek ezt belátni.
Forrás: hvg.hu/360/20250319_egy-masik-kozgazdasag-zero-osszeg-jatekelmelet-tevedes-trump
