Az illúzió ára: Orbánék amerikai hitelekre alapozott „jóléte”
A 2024-es GDP-számok nyomasztó képet festenek az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról. Mellár Tamás, ellenzéki képviselő és korábbi KSH-elnök, éles kritikát fogalmazott meg a gazdasági stratégia teljes csődjéről. A kormányzás pénzügyi dimenziói egyre inkább az eladósodás és a mesterséges növekedési illúzió fenntartásának köré szerveződnek.
A friss adatok szerint a GDP mindössze 0,6 százalékos növekedést mutatott reálértéken, ami valójában a statisztikai hibahatáron belül mozog. Ezzel szemben a nominális GDP, a szépített számok világában, folyó áron meghaladta a 81 148 milliárd forintot. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája – a GDP-deflátor manipulációja révén – inkább tűnik kozmetikázott kirakatszámításnak, mint fenntartható fejlődési modellnek.
Az autó- és akkumulátorgyártás bukása: A korlátoltság ára
A kormányzati elhibázottság egyik fő tünete az ipari szektorban tapasztalható hanyatlás. Az autó- és akkumulátoripar, amelyre nagyrészt építették a gazdasági stratégiát, különösen siralmas eredményeket produkált. A mezőgazdaságot sújtó drasztikus aszály pedig csak súlyosbította az amúgy is romló gazdasági helyzetet. Az elemzés szerint ezen kulcsszektorokban tapasztalt visszaesésnek köszönhető, hogy a választások előtt hangoztatott 4 százalékos növekedési célkitűzésnek nyoma sem maradt.
A közösségi fogyasztás inflációs nyomása szintén különös figyelmet érdemel. Míg az egyéb fogyasztási árindexek viszonylag mérsékelten emelkedtek, a közjavak ára szinte irracionális mértékben nőtt. Ezt nem indokolja sem a közszolgáltatások színvonalának javulása, sem a gazdaság egyéb szerkezeti tényezői. Vajon az alacsony hatékonyság vagy a mindent átszövő korrupció játszik-e nagyobb szerepet ebben?
Titkolózás vagy szándékos adatferdítés?
Az adatok alapos elemzésével kirajzolódik a kormányzati taktika lényege: a nominális GDP tudatosan megemelt értékeken történő „feszegetésével” próbálják elkerülni az államadóssági arány romlását. A GDP-deflátor manipulációja aligha a véletlen, sokkal inkább egy tudatos politikai játszma része. Mindez úgy történik, hogy a valóságban az állampolgárok életszínvonala alig javul, és az infrastruktúra továbbra is gyatrán teljesít.
Mellár különös hangsúllyal utalt arra, hogy amennyiben az orbáni gazdaságpolitika mögött valójában a nominális GDP mesterséges túlépítése áll, akkor ezzel hosszú távon a társadalmi jólét helyett csupán az adósságspirált mélyítik.
Gazdasági bénultság és politikai kettősség
Miközben a kormány az egyéni fogyasztási mutatók lassú javulására próbál hivatkozni, a vállalatok többsége még mindig rendkívüli óvatossággal működik. Megdöbbentő, hogy azok az ágazatok, amelyek a gazdasági növekedés motorjai lehetnének, bénultságban vergődnek. Az állami szektor túlbürokratizált és képtelen belső hatékonyságot igénylő reformokra.
Mindezek egyértelmű jelei annak, hogy a politikai kommunikációban harsogott „stabil gazdasági növekedés” pusztán felületi máz, miközben az ország gazdasági potenciáljai kihasználatlanul hevernek. Ennek árát azonban nem a kormányzat fizeti, hanem a magyar társadalom, amely továbbra is egyre nehezebb gazdasági környezetben találja magát.
Elhibázott ígéretek és visszafordíthatatlan következmények
A gazdasági adatok tüzetes vizsgálata arra enged következtetni, hogy az Orbán-kormány gazdasági irányvonala alapvetően fenntarthatatlan. Az illúziókat hirdető, amerikai hitelekre épülő stratégia rövid távú politikai célokat szolgál, miközben a valós gazdasági alapokat teljesen figyelmen kívül hagyja.
Miközben a kormány próbálja palástolni a valós helyzetet, egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar gazdaságot nem a várva várt fellendülés, hanem mélyebb strukturális gondok és újabb válságok fenyegetik. Vajon meddig tartható fenn ez a látszólagos egyensúly?
Forrás: hvg.hu/360/20250324_hvg-hibas-gazdasagpolitika-gdp-mellar-tamas
