Képernyőidő és neurodivergencia: új megközelítés a családi kapcsolatokban
A digitális eszközök előtti képernyőzést ma már sokan a modern világ mumusának tartják. A szülők, akik aggódnak a gyermekeik képernyő előtt töltött ideje miatt, gyakran komoly bűntudatot éreznek. Naomi Fisher klinikai pszichológus azonban más megvilágításba helyezi ezt a kérdést. Szerinte a közös eszközhasználat lehetőséget biztosít arra, hogy szorosabb, sőt gyógyítóbb családi kötelékek alakuljanak ki.
Az autizmus és a digitális eszközök kapcsolata
Fisher rámutat arra, hogy a neurodivergens gyerekek, például az autisták esetében, a képernyőidő korlátozása felesleges nyomást gyakorol a családokra. Ez a megközelítés szemlélteti, hogy a digitális világban való aktív részvétel nem feltétlenül káros – ellenkezőleg, lehetőséget teremt a családtagok közötti kapcsolatok elmélyítésére.
Családi dinamikák és a digitális közeg
A közös eszközhasználat során a gyerekek és szüleik egyaránt megtapasztalhatják a digitális tartalmak előnyeit, miközben együtt élhetik meg a közös élményeket. Az interakció nemcsak a tudományos szempontok miatt fontos, hanem segít csökkenteni a szülők bűntudatát is, amely gyakran a gyermekek digitális viselkedése kapcsán merül fel.
Fisher véleménye éles ellentétben áll a tradicionális nézetekkel, amelyek a képernyőhasználatot sok esetben kizárólag negatív kontextusba helyezik. Az új perspektívák, melyek a technológia és a családi kötelékek összefonódását hangsúlyozzák, elengedhetetlenek a jövő nemzedékének egészséges fejlődéséhez.
Forrás: hvg.hu/360/20250915_hvg-gyerekek-kepernyoido-autizmus
