A szövetségi kapitány fura lova
Igazán lényegtelen számomra, hogy részt veszünk-e a futball-világbajnokságon. Az viszont annál inkább bántó, hogy ennyi pénzből sem tudtunk ott lenni. Miközben a gyerekeim egy rohadó iskolába járnak. Elnézést kérek azoktól, akiknél régi sebeket tép fel ez a felesleges kiesés. De pozitív üzenet is van: nem csak foci létezik a világban. Mindkét oldal kap egy kis figyelmet.
Most nem a futball szakmai oldalával kívánok foglalkozni, hiszen ez a bekezdés is elegendő lesz. Hogy legyen Szoboszlai, aki tulajdonképpen semmilyen viszonyban sincs a magyar állami futballal, meg a csoportgyőzelem, hogy 4-0-ra győztünk. Az Európa-bajnokság 2016 óta már 24 csapatos, a korábbi 8 vagy 16 helyett, tehát a kijutás nem jelent tényleges fejlődést. Sőt, a tény, hogy negyven éve nem szerepeltünk világbajnokságon, egy eléggé robusztus jelzője annak, hogy a helyzetünk nem javult érdemben – bármilyen fellángolás lehetősége persze megvan.
Ha a verseny hiányzik
Ke kezdjük a vesszőparipámmal: a versennyel, vagy inkább annak hiányával. Mert ez az, ami mindent elfojt. Nem annyira a játékosok szintjén, hiszen az élvonalbeli labdarúgók nem fognak tudni érdemi szintet elérni kompetitív környezet nélkül, amit a magyar futballkultúra még viszonylag nehezen tud kiölni. De idővel ez is megtörténik.
Érdemes megjegyezni, hogy nem azért nem lenne helyénvaló az adófizetők pénzéből támogatni a labdarúgókat, mert nem teljesítenek – Szoboszlai például teljesít, mégsem élvezi ezt a fajta támogatást. Az ok-okozati viszony tehát fordított: a gyengébb teljesítmény mögött éppen az áll, hogy a játékosok anélkül is megkapják a pénzüket. És valóban, ezek a pénzek jelenleg állami forrásokból származnak, mint például a Mol, OTP, Szerencsejáték Zrt., MBH Bank… A tao források pedig különösen érintettek ebben az összefüggésben. 2019-ben már kifejtettem ezt a témát, és azóta sajnos nem sok változott. Ezt a teljesítmény nélküli pénzforgalmat a magyar futballban a klubok, szervezetek és edzők szintjén ölni fogja meg a versenyt és a teljesítményt.
Gondoljunk csak a magyar média két pólusára. Az egyik az állami pénzből, de teljesítmény nélkül működő oldal, míg a másik, ami kénytelen küzdeni a támogatókért, a fennmaradásáért. Hol találkozunk inkább minőséggel és teljesítménnyel? A 4iG-ből valószínűleg úgy lesznek űrkutatók, ahogy a magyar foci a futballal fog foglalkozni. A kultúra nem változik. Orbán Viktor, a futballvezetőnk szavai jól illusztrálják a helyzetet: „Nehogy már előforduljon, hogy holland iskolát követünk! Hát kik ezek? Hiszen mi kétszer játszottunk vb-döntőt.” Elképzelhetjük, hogy egy sikerorientált vállalatvezetőtől elhangozna hasonló kijelentés? Hogy nem megpróbálná követni az iparági legjobb gyakorlatokat, hanem a saját önérzetében botorkálva, nap mint nap pofára esik?
„Nehogy már előforduljon, hogy az Apple-t követjük! Hát kik ezek? Szabolcsban az alma már száz éve jonatán!”
Forrás: hvg.hu/360/20251203_Premium-hirlevelek-HOLD-Kapitalizmus-Balasyval-foci-kvota
