Négy lábon járó eufória – Miért támadják le mindenki a cuki kiskutyámat a nagyvárosban, és mit tehetek ellene?
Az utcán szembejövő kis labrador, Matróz, akit körülbelül féléve nevelgetek, nem csupán a figyelmet vonja magára, hanem sokszor kellemetlen helyzetekbe is sodor minket. A napokban, amikor egy középkorú férfi esernyővel a kezében közeledett, észre sem vettem, mi lesz a következmény. A férfi egyenesen a kutyám felé tartott, miközben én próbáltam jelezni neki, hogy először tapasztalja meg, vajon szabad-e hozzányúlnia a kutyámhoz. Az ő reakciója viszont olyan volt, mintha nem is hallott volna meg, végül csak akkor reagált, amikor már guggoltam a kutyám szintjére.
A férfi érve az volt, hogy neki már harminc kutyája volt, míg nekem csak egy. Ám a saját nézőpontom szerint nem az számít, ki hány kutyával rendelkezett, hanem hogy jogaim vannak abban, hogy megvédjem a kutyámat a meg nem kérdezett simogatásoktól. A közvélemény sokszor elfelejti, hogy a kutyák nem közterület, hanem a gazdájuk tulajdonát képviselik, azaz nem mindenki számára érhető el egy simogatásra.
A kutyák helyzete a városban
Matróz, aki a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola növendéke, a városi élet terhével kel és fekszik. Végig ismerkedik a világgal, és a gazdáján kívül sokan érzik úgy, hogy ők is jogot formálnak a megérintésére. Sokan sajnos nem gondolják át, hogy az ebből fakadó interakciók nem minden esetben pozitívak sem a kutya, sem a gazda számára. Nap mint nap tapasztalom, hogy a kutyákhoz való hozzáállás a mai városi életben erősen megváltozott. Korábban a kutya sokkal inkább házikedvenc volt, ma viszont szinte családtaggá vált.
Korom Gábor kutyakiképző szerint a kutyák iránti vonzalom egyfajta savanyú városi életre adott reakció. Az emberek magányra ítéltetve, a kutyákat egyfajta kapcsolati hídnak érzékelik. Ez különösen a kölyökkutyákra igaz, hiszen ők a legnagyobb vonzerővel bírnak. Az emberek hajlamosak úgy érezni, hogy mivel a kutya annyira aranyos, bármikor beléphetnek az ő „személyes terébe”, anélkül hogy megkérdeznék a gazdát.
Miért vonzódunk a kölyökkutyákhoz?
Belső Nóra pszichiáter elmondása szerint a kutyák fiatal korukban jellemző arányai – például a nagy fej, hatalmas szemek – ösztönösen vonzóvá teszik őket az emberek számára. Ez a vonzalom nemcsak a kutyákra érvényes, hanem az állatokra és a gyerekekre is, hiszen e kis lények arányai egyértelműen a gyermekkor tapasztalatait idézik. Az emberek érzelmi reakciói, mint a védelmező ösztön, könnyen felszínre törnek, amint a kölyökkutya a közelben van.
A városi életben tehát egy új jelenséggel találkozunk, ahol a kutyák nem csupán házikedvencek, hanem óriási érzelmi töltetű kapcsolatok forrásává válnak. Az embereket a felelősségük a kutyák iránt olyan mélységekre készteti, hogy sokszor megfeledkeznek a kutyák saját térigényéről.
Ezért fontos, hogy megfelelő módon kezeljük a kutyákat a városi környezetben, és tisztában legyünk azzal, hogy nem mindenki érzi ugyanúgy ezt a kötődést.
Forrás: hvg.hu/360/20251226_kolyok-kutya-simogatas-Korom-Gabor-Belso-Nora-Barathegyi-labrador
