Orbán Viktor és a Stresszelmélet: Az Állandó Válság Taktikus Építkezése
Orbán Viktor politikai pályafutása alatt számos vitatémát vetett fel, miközben a hatalom megtartásáért folytatott harc során sokszor megdöbbentő lépéseket tett. A vállalások és vádak, mint a MNB-milliárdok, az EU-pénzek, valamint a különböző nemzetközi szereplők, mint Donald Trump és Vlagyimir Putyin, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar társadalom egyre inkább kiszolgáltatottá váljon. Ám talán a legkifinomultabb és legnehezen észlelhető módszere, amellyel a társadalmat manipulálja, a stressz és félelem keltésének tudatos használata.
Selye János, a neves magyar származású orvosbiológus munkássága kiemelkedő szerepet játszik a stresszelmélet megértésében, amely segíthet abban, hogy átlássuk Orbán Viktor politikai stratégiáját. Selye 1936-ban publikálta az életünkre is kiható elméletét, amely a stressz fiziológiai reakcióinkat és azok automatizmusát taglalja. A harcolj vagy menekülj reakciók, amelyeket az agyunk „hüllőagyként” is emlegetett része irányít, különösen fontosak a túlélés szempontjából, hiszen teljesen tudattalanul reagálunk a környezeti ingerekre.
Orbán Viktor politikai karaktere és stílusa ezen reakciókat folyamatosan mozgósítja. Új közéleti terepet alakított ki, amelyben a stressz konstans jelenléte szinte normává vált. Harcolni kell Sorossal és Brüsszellel, a migránsokkal és a liberálisokkal, a rezsit kérdőjelezőkkel és a genderpropagandával. Ez a folyamatos harc, amely részben a mai politikai diskurzus természeténél fogva szükséges, másrészt azonban arra is szolgál, hogy Orbán Viktor imázsát erősítse, mint aki elégedetten, hatékonyan védi az országot.
Most azonban a legújabb „ellenség” a háború, amely szintén kényelmesen beleillik ebbe a stressz-generáló politikai környezetbe. A háború kihirdetése és a háborússá válás egyrészt külpolitikai mozgásokat generál, másrészt pedig a belföldi stabilitásra kényszeríti az embereket, akik szembesülnek a fenyegetettség érzésével. A mindennapi életre és döntéseinkre gyakorolt hatás pedig, ahogyan azt a stresszelmélet is megjeleníti, kimerítő és káros lehet, ami végső soron nemcsak az egyéni szinten, hanem a társadalom egészében is függőséget alakíthat ki ebből a káros dinamikából.
Ahogy a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) évtizedeiben egyre hangsúlyosabbá vált a félelemkeltés mint politika, úgy az emberek élete is egyre inkább a folyamatos reagálásra épült. Míg sokáig rejtve maradtak a diszfunkcionális tényezők, az állampolgárok végül a helyzetben kénytelenek megfizetni a számlát, nemcsak anyagilag, hanem pszichológiailag is. A stressz, mint egyre inkább érezhető faktorszorozó, nemcsak a döntéshozatali folyamatokra van negatív hatással, hanem egy komplexebb szöveget is kíván mind a politikai, mind a társadalmi téren.
