A magas infláció és a jegybankok tévútja
Mohácsi Piroska közgazdász szerint a magas infláció idején egyértelművé válik, hogy a jegybankok elhibázott politikája mennyire terhelt rá a gazdaságokra. Az infláció okait gyakran külső tényezőkkel magyarázzák, ám Mohácsi arra mutat rá, hogy a jegybankok mennyiségi lazítási politikája is jelentős szerepet játszik. Ezt a politikát, amely a pénzmennyiség növelésére koncentrál, a 2008-as pénzügyi válság idején indították el, majd a Covid-járvány kitörésekor jelentősen felnagyították.
A mennyiségi lazítás során a központi bankok államkötvényeket, vállalati kötvényeket és akár részvényeket is felvásároltak, ezzel stabilizálva a válság következtében csökkenő keresletet és likviditást. Ez azonban egyre inkább politikailag kényelmessé vált, hiszen a kormányok így könnyedén finanszírozhatták a költségvetéseiket. A hosszú ideig fenntartott politika hatékonysága azonban egyre csökkent, míg a gazdaságokra gyakorolt terhelése nőtt.
A QE spirál: szükségtelen támogatások és politikai játszmák
A 2008 utáni első mennyiségi lazítási hullám, az úgynevezett QE1, alapvetően sikeres volt: csökkentette a hosszú távú kamatlábakat, stabilizálta a piacokat, és megfelelő pénzügyi feltételeket teremtett a válságkezeléshez. Ben Bernanke, az Egyesült Államok jegybankjának akkori vezetője, ezért 2022-ben Nobel-emlékdíjat kapott. Ám a későbbi hullámok, mint a QE2, QE3, majd még további programok, egyre kevésbé bizonyultak hatékonynak. A jegybankok akkor is folytatták a felvásárlásokat, amikor a gazdaság alapjai már más okok miatt válságosak lettek.
Különösen súlyos problémát jelentett, hogy bizonyos országokban – például Svédországban – a központi bankok már a vállalati kötvények elsődleges vásárlóivá váltak. Ez nemcsak a természetes piaci folyamatokat torzította, hanem politikai függőséget is kialakított, mivel a kormányok megszokták a jegybankok támogatását.
A forint és az euró árnyékában
Magyarország helyzete különösen tanulságos: a forint gyengélkedése az infláció alatt azt mutatja, mennyire sérülékeny egy önálló valuta az euróval szemben. Mohácsi hangsúlyozza, hogy az eurózónán belüli jegybanki politikák – bár nem mentesek hibáktól – egy sokkal erősebb gazdasági fundamentumot biztosítanak. Ezzel szemben a forint alapú gazdaságokban az infláció tovább aggasztóbb mértékben rombolja az állampolgárok életszínvonalát.
Magyarország azon ragaszkodása a forinthoz, amelyet gazdasági szuverenitásként próbálnak eladni, valójában óriási költségekkel jár. A gyenge forint és a magas infláció kettős szorítása alatt egyértelművé válik, hogy az elmúlt évek jegybanki politikája nem csak helytelen volt, hanem lényegében még tovább rontotta az ország gazdasági helyzetét.
A stabilitás ára: tanulságos jövőkép
A tartós infláció és a látványosan lényegtelenné vált mennyiségi lazítás politikai és gazdasági kérdéseket vet fel. Az egykori válságkezelési eszköz, amely egykor stabilizálta a piacokat, ma már csak a problémák forrásává vált. Egy jövőbeli gazdaságban azonban mind a jegybankok, mind a kormányok számára egy világosabb és etikusabb irányelv meghatározása szükséges, hogy elkerüljük a hasonló zsákutcákat.
Forrás: hvg.hu/360/20250214_hvg-belul-tagasabb-mohacsi-piroska-jegybank-inflacio-interju
