Lángoló hidzsábok és cenzúrázott művészet: A szent füge magja útja az Oscarra
Irán minden erejével próbálta ellehetetleníteni egy olyan film bemutatását, amely határozottan szembemegy a rezsim kontrollálta cenzúra falával. Mohammad Raszulof rendezése, *A szent füge magja*, a Cannes-ban elnyert különdíj után most az Oscar legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában versenyez. Ez a film az iráni hatalom brutális elnyomásával és annak kikerülésével foglalkozik, története pedig a Mahsza Amini halálát követő, országos lázadások drámai hátterében játszódik.
A szembeszállás ára: Raszulof és a rezsim összecsapása
Mohammad Raszulofot Iránban nyolc év börtönbüntetésre, korbácsütésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, mindezt a legújabb filmje miatt. A rendezőnek sikerült elmenekülnie hazájából még azelőtt, hogy letartóztatják, és több stábtagjával Németországban lelt menedékre. Az iráni kormány évtizedek óta megfélemlítéssel és elnyomással próbálja elhallgattatni Raszulofot és más független filmeseket.
A kulturális ellenőrzés alapja az 1979-es iszlám forradalom óta fennálló törvények, amelyek szűrőként működnek minden filmes, művészeti, sőt sajtóművelet felett. Bármilyen alkotás megalkotása előtt engedélyt kell kérni, és a forgatókönyvet be kell mutatni jóváhagyásra. A film készítési folyamatának minden egyes részletébe beleszólhatnak, a végtermék cenzorok asztalán végzi, mielőtt vetítési engedélyt kaphatna.
Cenzúra a szigor szikráiban
Az iráni rezsim kulturális gépezete kizárólag azokat az alkotásokat engedi át, amelyek hűségesek az iszlám törvényekhez és az állam propagandájához. Nincs helye kritikus tartalmaknak, fedetlen hajnak, táncnak vagy éneklésnek, és főleg nincs helye érintéseknek férfiak és nők között. Raszulof filmje azonban mindezeket tagadja. *A szent füge magja* szereplői olyan lépéseket tesznek, amelyek szembehelyezkednek ezekkel a szabályokkal. A tiltások ellen a rendező példamutató szimbolikával küzd: az érintések nélküli érintések képi megjelenítésével valósítja meg, amit a cenzúra szó szerint tilt.
A filmek készítésénél egy másik trükk az, hogy rövidfilmekből állítanak össze egy nagyjátékfilmet. Ezen a résen át tudta befejezni Raszulof 2020-as *Nincs gonosz* című alkotását is, amely elnyerte a Berlinale Arany Medve díját. Ennek ellenére még az alkotó szabadsága is megkérdőjelezte a rezsim hatalmát. Iránban a hatóságok szemében minden rendező a kulturális háború egyik frontvonalán áll.
Az életmű és a szabadság harca
Raszulof, aki szociológusból lett filmes, minden próbálkozása ellenére sem mutathatta be egyetlen művét sem hazájában. Nyolc nagyjátékfilmje, többek közt a már említett *Nincs gonosz* és *A szent füge magja*, nemzetközi szinten gyűjtötte be a díjakat. Ennek ára azonban egészen brutális: letartóztatások sorát szenvedte el. 2010-ben együtt ítélték el Dzsafár Panahival, egy másik nagy iráni rendezővel. Az iráni rezsim előszeretettel alkalmaz börtönbüntetést, útlevél-elkobzást és megfélemlítést, hogy ellehetetlenítse ezeket az alkotókat.
Raszulof ismét szembekerült az igazságtalansággal, amikor 2022-ben hét hónapot töltött börtönben, egy kormányt bíráló petíció aláírása miatt. Továbbra is megmutatta a művészetén keresztül olyan történeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a szabadság és az emberi jogok melletti kiállás szempontjából.
A művészi hitvallás és ellenszegülés
Mohammad Raszulof alkotásaival és személyes küzdelmeivel szimbóluma lett annak, hogy a művészet miként léphet fel a legnyomasztóbb rezsimek ellen is. Filmjei a szabadságért való harc és a hatalom elleni szembeszegülés monumentális emlékeivé váltak. *A szent füge magja* nem csupán egy történet, hanem egy üzenet: a művészet bárhol, bármikor teret követel magának, még a legszigorúbb cenzúra árnyékában is.
