A politikai játszmák a színházi támogatások mögött
A kultúrafinanszírozás kérdése Magyarországon egyre inkább politikai feszültségek tüzébe kerül, ahogy a független színházak és a kormányzati támogatások közötti éles ellentét fokozódik. Miközben a jobboldal harcosan védi a támogatási rendszert, különösen a Vidnyánszky Attila vezette társulatokkal kapcsolatban, a független színházak gyakran maradnak a háttérben, megfosztva a szükséges forrásoktól.
A függetlenek elnyomása és a támogatások elosztása
Az idei színháztámogatási kör során számos független színház figyelmet érdemlően kérdőjelezte meg az elosztási rendszert. Pintér Béla és csapata, valamint sok más jól ismert színházi műhely egyszerűen nulla forint támogatásban részesült, míg a jobboldali kapcsolatokkal rendelkezők számára jelentős összegeket ítéltek meg, például a kaposvári színházi büfé számára, amely huszonmillió forintos támogatást kapott.
Cinizmus a támogatási struktúrában
A jelenlegi rendszer legnagyobb problémája a nyilvánvaló cinizmus, amellyel a színházakat és a kultúra egyéb területeit kezelik. A kormány ily módon nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja a független színházak szakszerű pályázatait, de sokszor abszurd indoklással utasítja el őket. Előfordult, hogy a benyújtott pályázatok “szakmailag nem bizonyultak kellően megalapozottnak”, miközben egyes fideszes politikai kötődésű alapítványok és szervezetek, hejre ráncos támogatást kaptak.
A forráshiány és a közzétételi kötelezettség megszegése
A kulturális támogatási alap, amelyet eredetileg a színházak támogatására hoztak létre, ma már drámai mértékben apadt. Az évi egymilliárd forint mellé a források egyre inkább megoszlanak, ahogy a kormánynak egyre több kulturális területet kell finanszíroznia. A minisztérium által támasztott titkolózás és a közzétételi kötelezettség súlyos kritikát vált ki, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is piecelt felhívást intézett a KIM felé, amely azonban hajthatatlannak bizonyult.
Összefonódás a politika és a kultúra között
A Magyar Teátrumi Társaság és a jobboldali művészek nyílt támadása, a HVG cikkiére adott reakciójukban semmi másra nem utal, mint arra, hogy a politikai elfogultság a kulturális döntések mögé bújik. A független színházak helyzete továbbra is aggasztó, és a finanszírozás átláthatóságának hiánya elengedhetetlenül szükségessé teszi a felelősségre vonást.
