Dobszay János: Forró háború, hideg béke
Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, észlelve a világpolitika alakulását, láthatóan nem ragaszkodik a morális állásfoglalásokhoz. Ehelyett csendben figyeli, amint a geopolitikai színtér átalakul, és a venezuelai hadművelet következményei világszerte éreztetik hatásukat. Az évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán mindössze annyit volt képes közölni, hogy Magyarország reménykedik abban, hogy Trump intézkedései révén olcsóbban tankolhatunk, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy Ukrajnának ez a válság éppolyan kártékony, mint az 1956-os forradalom idején a Szuezi-csatorna helyzete.
A venezuelai probléma eltereli a figyelmet a másutt zajló harcokról, és lehetőséget ad az agresszoroknak, hogy időt nyerjenek. A mielőbbi reakciók elmaradása, a morális felelősség nélküli politizálás nyilvánvalóvá teszi, hogy Orbán ma már nem az elvek és erkölcsi megfontolások irányítják – ha valaha vezették is ezeket.
Orbán súlyos csendben viszonyul a felvidéki magyarok „kis Trianonjához”, a Benes-dekrétumokhoz is. Amikor a szlovák parlament új szabályozásokkal sújtja a magyar közösséget, a miniszterelnök cinikus választ ad, miszerint majd akkor beszél a szlovák miniszterelnökkel, ha átlátja a helyzetet. A Benes-dekrétumok nyomán a magyarok kollektív büntetése, azaz kitelepítése és a vagyonuktól való megfosztás felveti a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a magyar kormányfő ennyire távolságtartó, miközben a magyar közösség jogait ilyen súlyosan sértik.
Cikkünk keretein belül hangsúlyozzuk, hogy a politikai kommunikáció nem csupán szavak gyűjteménye, hanem a valóság alakítása is. Orbán és kormánya manapság a hadiipari fejlesztéseket pörgeti, miközben a „háborúpárti” Nyugatot vádolja. Az ellentmondásos álláspontok és a propaganda összefonódnak, és a sorkatonaság visszaállításáról is hallani, miközben a politikai ellenzékre mutogatnak felelősségeik elkerülésére.
Most pedig, amikor a digitális szuverenitásért küzdenek a cégek, felmerül a kérdés, hogy mennyire lehetünk biztonságban a külső rendszerekkel szemben, amelyek a politikai zűrzavarok közepette nem tekintenek ránk kedvezően. A Quaestor-iratok gondozása is súlyos kérdéseket vet fel, mint például, hogyan történhetett, hogy kecsketenyésztők kaptak megbízást a pénzügyi iratok kezelésére, miután a válság évekkel ezelőtt súlyos csapást mértek a magyar gazdaságra.
A kormányzati kommunikáció, a propaganda és a valóság közötti feszültség egyre csak nő, és az az érzésünk támad, hogy a politikai elit inkább a látványra és a módszerekre összpontosít, semmint a valós problémák orvoslására. Mindezen bonyodalmak fényében csoda-e, ha az emberek között egyre több a stressz és a fejfájás, hiszen a krónikus migrén mögött nemcsak egészségügyi, hanem politikai okok is állhatnak?
Forrás: hvg.hu/360/20260108_Dobszay-Janos-Forro-haboru-hideg-beke-hvg-Fulszoveg-lapajanlo
