A kormány és az alkohol: kocsmai idill, vagy rendszerszintű probléma?
Álomképek az ország pénzéből: hárommilliós pályázati pénzek és vigyorgó kocsmatulajdonosok. Egy újabb kormányzati sikerpropaganda, amely retorikájában a közösségépítésről szól, de valójában az intézményesített alkoholizmus dicsőítését hirdeti. Gyöngyöző italok, forró levegőjú helységek, játékgépek zaja, mindez a „közösségi tér” nevében. Az alkohol mögött megbúvó árnyékokról persze senki nem beszél – miért is tenné? Az itt nap mint nap megjelenő arcok arcukba írt történelme világosabb, mint bármilyen politikai propaganda: reménytelen és kiürült életek, amelyek gazdaságilag és szociálisan is zsákutcába torkollnak.
Emlékezzünk a házi pálinkafőzés adómentessé tételére, amely már akkor egyértelmű üzenetet hordozott: lökjük nyugodtan szakadékba azokat, akik a függőségük árnyékában próbálnák megtalálni a kiutat. Tudjuk, hogy Magyarországon az alkoholfogyasztás több mint milliókat érint krónikus betegségként, ám a kormány számára nincs érdemi kezelés, stratégia vagy bármilyen valódi segítségnyújtás. Minden helyette az a lényeg, hogy kijelentsék: „Ez a magyar kultúra része.” Egy kultúra, amelyben az égetett szesz minden megoldandó társadalmi kihívás mérgévé válik.
Kocsmai ködben a nemzeti érdeket?
A jelenlegi helyzet nemcsak egyéni tragédiák sorozata, hanem rendszerszintű probléma, amely egész családokra, közösségekre és a nemzet jövőjére is kihat. Az alkoholizmus által szabdalt családokban a következő generációk is kiszolgáltatottak a függőség rémének. Mindezt megfejeli a gyermekvédelem hiányossága, amely költségvetési számokban kimutathatatlan, de emberi életekben mérve felbecsülhetetlen kárt jelent. A kormány számára azonban ez az ügy nem prioritás, hiszen amíg az emberek elfelejtik saját gondjaikat, addig nem kell valódi problémák megoldásán dolgozni. Az emberek alkoholba fuldokló csendje maga a politika számára legideálisabb közszereplés.
Drogelleni harc kontra valóság
Ami a drogprevenció színpadán történik, az szinte paródia: miközben egykori sztárok kormányzati bábként próbálják a kábítószer elleni harc látszatát építeni, a valóság ezzel semmit sem kezd. Egy valóban hatékony drog- és alkoholstratégia helyett olyan nevek villognak, amelyek a bulvárvilág figyelmét kötötték le, de az iskolák drogfogyasztás elleni védekezésében formálisan sincsenek jelen. Ez ismételten azt mutatja, hogy a probléma mélysége és összetettsége kevéssé érdekli azokat, akik mások életéért felelni hivatottak lennének. A politika itt sem talál túl a közhelyes gesztusokon.
Egy ország mérgezése közpénzből
A költségvetésből finanszírozott szeszélet közben olyan rendszert építünk, amely előrefut az összeomlás felé. Vajon miért éri meg ennyire alápakolni a függőségnek? Azért talán, mert a „megbízható szavazó” nem gondolkozik, nem kérdez – és ami a legfontosabb, nem lát tovább a pohár peremén? Az alkoholizmust kisajátító programa nemcsak cinizmustól áthatott, de kísérleti tereppé teszi azokat a közösségeket, amelyek már most is az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoportot alkotják. Az emberek nemzeti italpropaganda által generált döbbenetes helyzete a szembenézés hiányában tovább romlik.
Az alkohol mámorába vezetni országokat talán olcsóbb, mint valódi változásokat finanszírozni, a következmények pedig elsősorban azok életét tengerik romba, akik már így is az egyik legsérülékenyebb helyen állnak a társadalmi ranglétrán.
Forrás: hvg.hu/360/20250316_Karafiath-Orsolya-velemeny-halal-mint-kormanyzati-ajanlat
