Kinek jó, hogy Magyar Péter egyesével számolja a napokat a választásig?
A parlamenti választás közeledtével, melynek dátuma április 12., egyre fokozódik az izgalom a politikai tájban. A közösségi médiában és transzparenseken megjelenő visszaszámlálások, mint például „Már csak 150 nap” vagy „Már csak 100 nap, és vége Orbán Viktor uralmának”, felerősítik a várakozás érzését. De vajon miért van szükség arra, hogy ezt a számlálást folyamatosan nyilvánosan hangoztassuk? A kérdésre szakértő pszichológusok adtak választ.
Az utóbbi időszakban a Tisza Párt a kormányváltás legfőbb esélyese, így természetes, hogy a politikai aktivisták és szimpatizánsok is egyre inkább korlátozzák az időt, amely a várva várt politikai fordulóig hátra van. A buzdító üzenetek és a házaink, lakásaink ajtajára függesztett molinók – például a „Most vagy soha” felirat – az elköteleződést és a feszültséget hangsúlyozzák.
A várakozás pszichológiája
A pszichológiai jelenség, amit a választások körüli visszaszámlálás generál, sokkal mélyebb gyökerekre nyúlik vissza, mint csupán a politikai feszültség. Kovács Balázs pszichológus szerint a remény, bizalom és szorongás keveréke teremt egy feszültséggel teli, de izgalmas légkört a választások előtt. Az emberek, akik a változásban reménykednek, most először érezhetik azt, hogy érdemes figyelni a politikai események alakulását, hiszen egy kormányváltásra nagy az esély.
A ritmusos skandálás vagy a napok számlálása sajátos rituálékká vált, amivel az emberek kifejezik várakozásaikat és érzéseiket. Az ilyen szokások a felfokozott várakozásból fakadnak, ugyanakkor megadják a közösségi érzés és az összetartozás élményét is. Az emberek nem csupán passzívan várnak, hanem aktívan részt vesznek a politikai diskurzusban.
A várakozás boldogsága
Elizabeth Dunn kanadai szociálpszichológus a „várakozás boldogságának” fogalmát hozza be a diskurzusba, amely szerint az emberek sokszor boldogabbak a számolás időszakában, mint akkor, amikor végre elérik a kívánt eseményt. Ez a tudományos megközelítés arra enged következtetni, hogy a várakozás maga is képes örömforrássá válni, ami a politikai eseményekhez való viszonyunkat is alakítja.
Az elkövetkező hónapokban a Tisza Párt és a kormányváltás lehetősége tovább növelheti a közösségi aktivizmust és a politikai diskurzus intenzitását. Az emberek reménye, hogy a változás végre bekövetkezik, újra értelmezi a választásra való felkészülést, és biztatja az állampolgárokat arra, hogy aktívan részt vegyenek a jövő formálásában.
