A magyar közoktatás mélypontra jutása
Az Orbán-kormány lendülete mintha csak akkor érzékelhető volna, ha Brüsszellel kell hadakoznia, míg az ország alapvető problémáival, mint a közoktatás színvonalának hanyatlása, vajmi kevés figyelmet szán. Az oktatási rendszer minősége helyett úgy tűnik, más prioritások vezérlik a döntéshozókat. Miközben számos európai állam kiemelt hangsúlyt fektet az oktatás fejlesztésére, Magyarország mintha egy teljesen más forgatókönyvet követne. Egy olyan forgatókönyvet, amely láthatóan közönyös a fiatal generáció jövője iránt.
A problémák nem maradnak adatok nélkül. Míg az uniós stratégiai célkitűzések a korai iskolaelhagyók arányának drasztikus csökkentésére irányulnak, Magyarország szinte egyedülállóan rossz eredményeket produkál. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve azt látni, hogy csak Németország társaságában sikerült még rontani is ezen a mutatón. Miközben más országok cselekednek, hogy megelőzzék fiataljaik leszakadását, a magyar politika – úgy tűnik – inkább a beletörődést választja.
Szimbolikus politizálás kontra valódi felelősségvállalás
Ha valami világosan mutatja egy kormány kompetenciáját és elhivatottságát, az az oktatáspolitika. Ez az a terület, ahol tisztán kimutathatók az eredmények és következmények. Magyarország számára éppen ezek a mutatók kiábrándítóak. Az európai államok felismerték, hogy a gazdasági fejlődés és a társadalmi stabilitás egyik legfontosabb pillére a magas szintű oktatás. Ezzel szemben az Orbán-adminisztráció mintha csupán az akkugyárak számára képezné a jövő munkaerejét, betanított munkások formájában. Ebben nincs semmi ambíció, semmi jövőkép.
Szuverenitásról beszélnek, miközben a legnagyobb nemzeti felelősséget – az oktatás minőségét – egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Egy valóban független és felelős kormány számára az oktatás fejlesztése lenne a legfontosabb feladat, de ezt most mintha kényelem és közöny váltotta volna fel. Az eredmény? Generációk vesztesége. Egy szuverén állam legfontosabb mércéje a saját állampolgárai számára biztosított fejlődési lehetőség.
A középszer csapdája és a jövőtlen fiatalok
A Társadalmi Riport szerint a közepes jövedelmű országok számára az oktatás kulcsterület, ha ki akarnak törni a stagnáló gazdasági helyzetükből. Ez a felismerés az EU-ban már számszerű célkitűzéseket helyezett kilátásba, ösztönözve az aluliskolázottság felszámolását és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelését. Ehhez képest Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya nemhogy csökkent volna, hanem még tovább romlott. Ez azt jelenti, hogy egyre több fiatal reked meg alacsony végzettségével, és ettől kezdve szinte esélye sincs, hogy a tudását tovább fejlessze. Így azonban hogyan is vehetnének részt a gazdaság új, tudásintenzív szektoraiban?
Az ilyen iskolaelhagyók nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is veszteséget jelentenek. Ők azok, akik a munkaerőpiacon alig találnak helyet, és akikre a gazdaság egyszerűen nem számíthat az innováció vagy a fejlődés vonatkozásában. Ez nemcsak mostani probléma, hanem hosszútávú akadály is az ország számára, amely már így is küzd a felgyorsult globális versennyel. Egy átgondolt, tudatos oktatáspolitika helyett azonban nálunk csak a semmittevés nyomait látjuk.
Megoldatlan problémák és elkényelmesedett állapotok
Az Orbán-kormány szakpolitikai gyengesége nem légből kapott kritika, hanem a számok és tények által alátámasztott valóság. Azonban ez nem csak egy kormány, hanem egy nemzet vesztesége is. Az oktatás fejlesztése nem öncélú luxus, hanem olyan alapvető eszköz, amely nélkül nincs fenntartható növekedés, sem társadalmi kiegyensúlyozottság. Magyarország azonban mintha tudatosan hagyná kicsúszni kezei közül ezt a lehetőséget.
Brüsszellel hadakozni könnyű, de a jövőért dolgozni már nem annyira. Ez pedig egzisztenciális kérdés. Az oktatás hanyatlása nemcsak a jelenlegi generációnak jelent gondot, hanem záloga annak, hogy az ország továbbra is leszakad a világ élvonalától – mind gazdaságilag, mind társadalmilag.
Forrás: hvg.hu/360/20250324_hvg-oktatas-korai-iskolaelhagyok-eu-magyarorszag
