KOVÁCS GÁBOR: APA, KAPCSOLD KI A PROPAGANDÁT!
Valahol, egy távoli mesebeli világban élt egy királynő, aki valójában nem volt az, és volt mellette egy szolgálója, aki nem igazán szolgált. Kérdéses, hogy miért akarnák ők elköltöztetni a gyerekek pénzét a szomszéd Volodimirnek, aki nem szegény, hanem egy jókora gazfickó, akit közben a szomszédja, Vlagyimir, most éppen nem károsít. Sőt, Vlagyimir valójában király, aki néha-néha előszeretettel „bántalmazza” Volodimirt, mert az úgyis megérdemli, hiszen elállja a homokozó helyét. De miért is ne? Az ilyen csúnya viselkedés megérdemli a büntetést.
– Apa. Rossz reklám, kapcsold ki! – hangzik el a gyermek figyelmeztetése.
– Hogymi? – kérdezi a szülő.
– Rossz reklám. Ez. Kapcsold ki!
– Ja, műszaki hiba, már is leteszem. Szóval, miért van az, hogy Brüsszel Ukrajnába akarja küldeni a magyarok pénzét?!
Ugyanaz a párbeszéd zajlik másnap is, ám ezúttal a háborúról szóló beszédek helyett egy barátságosabb reklám hívja fel magára a figyelmet.
– Na, ez nem rossz reklám, ezt hagyhatjuk. – mondja a szülő.
– Miért ne? – kérdi a gyerek.
– Nincs hazugság a reklámban. Talán egy kis füllentés, de hát a politikai reklámokban ez a szabály: lehet hazudni.
A hátsó ülésről csak az agytekervények csikorgása hallatszik, a gyerek agya éppen alvásra készült.
– Apa – szólal meg a kisfiú –, nem szeretem a politikai reklámokat.
– Ez jó. Feküdj vissza! – válaszolja a szülő.
– De apa, a sima reklámokat szeretem. Te is szereted a sima reklámokat?
– Nem igazán mondanám, de nincs különösebb problémám velük.
– Jó. Olvashatok? – kérdezi a gyerek.
– Igen, olvashatsz. Döntéseink egészen 2025-ig futnak, az év során a közélet eseményei viharosan alakultak.
A 2025-ös év tartogatott néhány emlékezetes pillanatot, amire a következő esztendőbe is magunkkal visszük mindazt, amit tanultunk belőle. Ezekre most szubjektív évértékelőinkben emlékezünk vissza.
A politikai reklámokat elzártam, mondhatni, elrejtettem őket abban a bizonyos fotelem alatt, ahová a kutya sem keresne.
Egy Orbán-interjút meghallgatni olyan élmény, mint ha sajtreszelővel próbálkoznék – szórakoztató, de fájdalmas is egyben. Az agyatlan propagandahirdetések puszta hallása, látása és tapintása kizárólag fájdalom.
A gyerek védelmében aggódom, hiszen nem érzem, hogy el tudnám magyarázni a propagandát, ami annyira távol áll a valóságtól, mint Süsü a sárkányok világától. Mert a mesék valósága valójában mindig összekapcsolódik a tényleges világgal, van fókuszuk, logikájuk és erkölcsük.
Ez a fajta propaganda viszont kirángatja a valóságot, megcsavarja és megrontja. Nem emeli a hétköznapit, hanem lehúzza a mélybe, elképesztő módon átejtve az emberek elméjét.
Viszont, ha muszáj, ezt is lefordíthatnám a gyerekekhez: van egy királynő, aki nem is az, egy szolgáló, aki igazából nem szolgált. Talán ez az igazi mese – a gyerekek pénze a felnőttek játszmáiban, ami csak újabb rémálom szülője lehet a jövő számára.
Összefoglalva, nem szeretném a gyerek szellemi folyamatait zűrzavarossá tenni. Legfeljebb fokozatosan, ahogyan az oltások is jöhetnek.
A létezett szocializmus idején felnőtt milleniálként azt mondhatom, hogy a régi rendszer gyerekbarátabb volt. Az akkori hatalmon lévők nem igyekeztek minden csatornán erőszakosan belenyomakodni a közéletbe és a magánszférába. Ezen propagandáknak pedig nem volt lendülete, legalább is nem itt, ahol ezt megéltük.
Ezek boldog békeidők voltak.
A minőségi újságírás nem olcsó, ezért 2019 óta építjük digitalizált előfizetői közösségünket. Hisszük, hogy a fontos témákhoz minél több emberhez el kellene jutniuk.
Forrás: hvg.hu/360/20251230_kovacs-gabor-propaganda-szubjektiv-mese
