Trump és az új világrend fenyegetése
Donald Trump radikális elképzelései szerint az USA, Kína és Oroszország világuralmi övezeteire oszthatnánk a Földet. Carlo Masala, a Bundeswehr müncheni akadémiájának elemzője szerint Trump nem a saját országának terjeszkedését tervezi, hanem a kritikus földrajzi pontok ellenőrzését célozza meg. Ez az elképzelés nem csupán Moszkva és Peking hatalmát próbálná minimalizálni, hanem az USA madártávlatú dominanciáját erősítené. Ugyanakkor, a Fehér Ház egy esetleges háttéralku keretében hajlandó lehet kivonni Közép- és Kelet-Európából, ezzel teret adva Oroszország erősödésének.
Európának azonban jelenleg nincsenek eszközei a megfelelő válaszreakcióra: hiányzik a megfelelő légi és műholdas infrastruktúra, nem áll rendelkezésre megfelelő rakétaarzenál, és a légvédelmet is az USA biztosítja. Lengyelország esetleges orosz ostroma helyett inkább a Balti-államok lehetnek Putin elsődleges célpontjai. Mindezeken túl Európának a globális Dél felé kellene fordulnia szövetségesekért, így például Indiát, Dél-Afrikát vagy Brazíliát kellene bevonni a közös érdekek érvényesítésébe.
Ukrajna sorsa és a háború elhúzódó árnyéka
Trump Ukrajnával kapcsolatos álláspontja az amerikai biztonsági garanciák teljes mellőzését tükrözi, még abban az esetben is, ha az ukrán ásványkincsek cserébe ajánlanák azokat. Az elemzők szerint ez az álláspont rendkívül veszélyes, mivel az oroszok a garanciák hiányában néhány éven belül ismét támadásba lendülhetnek. A háború tehát, minden valószínűség szerint, még legalább egy évig tartani fog.
A tűzszünet egyelőre elérhetetlennek tűnik. Putyinnak kompromisszumokat kellene kötnie, például európai erők ukrán földre lépésével vagy az elfoglalt területekről való lemondással, ám ezek jelenleg elképzelhetetlenek. Az ukrán félnek pedig bizonyos területek orosz birtoklását kellene elfogadnia, amely már alapjaiban megrengetné az ukrán lakosság morálját és nemzetközi pozícióját.
Trump káprázatos káosza
Trump gazdasági és politikai stratégiája a teljes abszurditást testesíti meg. Nem csak, hogy a saját maga által gerjesztett álhírek rabjává vált, de azokat használja fel, hogy további káoszt idézzen elő. Az ukrán-orosz konfliktust illetően például olyan félrevezető narratívákat épít, amelyek látszólag Putyinnal kötött kiegyezések irányába mutatnak, azonban végső soron az Egyesült Államokat sodorják hátrányos helyzetbe.
Európai kilátástalanság
A müncheni biztonságpolitikai konferencia nem csupán az európai vezetők tehetetlenségét tükrözte, hanem azt is egyértelművé tette, hogy Trump „közbenjárásával” Európa magára maradt. A nyugati elemzők helyzetértékelése aggasztó: Európának gyorsan kellene összehangolnia katonai és diplomáciai lépéseit, hogy még időben megerősíthesse pozícióit. Máskülönben a NATO megingása és az amerikai-közép-kelet-európai kapcsolatok lazulása könnyen katonai konfliktushoz vezethet.
Orbán, Trump és a populizmus árnyéka
Orbán Viktor, Trump lelkes támogatójaként, változatlanul igazodik a populista narratívákhoz. Miközben Giorgia Meloni olasz miniszterelnök már megértette, hogy Trump politikai mozgástere és stílusa hosszú távon káros, Orbán a jelek szerint tovább játssza a Trump-barát vezető szerepét, amely sem Magyarország, sem Európa számára nem hoz pozitív kilátásokat.
Madárijesztő Európa
Európa szégyenletesen gyenge politikai és stratégiai cselekvőképessége nem csupán saját térségében jelent problémát, hanem globális szinten is megingatja pozícióit. Ahogy az USA fokozatosan visszavonul a nemzetközi porondról, úgy kellene az európai államoknak lépéseket tenniük saját szuverenitásuk és biztonságuk mentésére. A jelenlegi helyzet azonban nehezen nevezhető bizakodónak: politikai akarnélküliség, belső megosztottság és struktúrákat nélkülöző stratégia jellemzi a kontinenst.
Forrás: hvg.hu/360/20250315_Nemzetkozi-lapszemle
