Orbán Viktor szorításában: A félelempolitika hatásai Magyarországon
A Fidesz politikai stratégiája a félelemre épít, amelynek célja, hogy az emberek a kormányhoz forduljanak segítségért a bizonytalanság közepette. Az orbáni propaganda több mint egy évtizede egy jól megkomponált narratívát épít, amely folyamatosan a biztonság ígéretével csalogatja a választókat. Az évek során a kormányzati kommunikáció középpontjában Soros György állt, amely nemcsak hogy képzeletbeli ellenségként szolgált, hanem politikai mozgósításra is alkalmat teremtett.
Soros György neve 2014 óta többször visszatér a választási kampányok során, amikor Orbán Viktor a „Soros-hálózat” létezéséről beszélt, és azt állította, hogy a milliárdos nyílt támadást indított Magyarország ellen. Az azóta eltelt években a narratíva némileg átalakult: a kormányzó párt most már Zelenszkij ukrán elnököt említi Soros követeként, ami újabb középhatalmi félelmet generál. Ezen felül a Békemenet szervezői azt hirdetik, hogy Magyarország nem lesz ukrán gyarmat, ami szintén megerősíti a retorikát.
Brüsszel is betelepült a Fidesz-kampányok világába, amely folyamatosan az uniós hatásokat emeli ki a retorikájában. Orbán Viktor már hosszú ideje kommunikálja, hogy nem engedi, hogy Magyarország gyarmati sorsra jusson Brüsszel által, ám ez a kijelentés elég hiteltelen, hiszen az ukrán helyzet kapcsán az, hogy Ukrajna ne lenne független állam, megkérdőjelezi a logikát. Saját kezében tartja a Fidesz a félelem politikai szőttését, amely újra és újra veszélyhelyzetekre apellálva vonja be az embereket a politikai diskurzusba.
Az orbáni propaganda eredményessége tehát nemcsak a múlt félelmeire épít, hanem új narratívával próbálja folyamatosan fenntartani a pánik érzését, amelyre válaszul a kormány mint megváltó lép fel. Kérdés, hogy a közelgő 2026-os választásokra mennyire lesz képes a Fidesz ezt a taktikát még mindig eredményesen alkalmazni, és vajon a választók hogyan reagálnak majd a megújult kampányra.
