Péterfy Gergely: Kelet-európai túlélési gyakorlat
A legújabb hévégi tárcasorozatunkban Péterfy Gergely írása kapja a főszerepet, amely mélyrehatóan foglalkozik az Orbán-rendszer bukása utáni időszakkal. Az író álláspontja szerint a jelenlegi rezsim által alkalmazott politikai stratégia alapja a hazugság, ami felveti a kérdést: hogyan is tud majd egy hazugságok nélküli Magyarország felépülni a jövőben?
Az élet számtalan területén tapasztaltunk a közvetlen környezetünkben drámai változásokat. A múlt héten például mikor épp a bőröndökkel a parkoló felé indultunk, amerikai szomszédaink örömteli üdvözlése lepte meg minket: „Éljenek a magyarok!!!” – kiáltották, kifejezve eufóriájukat a hatalomtól való szabadulásunk miatt. Az ukrán szomszédban pedig a könnyek kíséretében éreztem a fájdalmukat, amiért magán viselik az én hazám megszégyenítő politikáját. Egy helyi vendéglős italával köszöntött, és a kávéházban a visszafogott mosolyok, bíztatások körülöleltek. E pillanatok mintha többet jelentenének, mintha megnyertük volna a focivébét vagy akár egy háborút is.
Az elmúlt másfél évtizedben alapvetően két ellentétes erő formálta identitásunkat: a szégyen, ami sokszor meggörbítette hátunkat, és a dac, amely segített nekünk megtartani méltóságunkat. A szégyen azt jelenti, hogy a világ előtt meg kellett élnünk mások elítélését, míg a dac egyfajta lázadás volt az elnyomás ellen. E két erő folyamatos harca egymás ellen végül megerősített minket, formálta akaratunkat, fizikailag és szellemileg is edzetté tett minket tizenhat éven keresztül. Most, hogy nem kell többé küzdenünk a lenyomott érzések elnyomásával, könnyebbé vált a lét. Az eufória szárnyakat ad, valóban úgy érezzük, hogy könnyedén lépdelünk, mintha lebegnénk, de a megnövekedett erőinkkel biztosabban tartjuk meg magunkat.
Összegzésként Péterfy hangsúlyozza a jövőnk kulcsfontosságú elemét: meg kell tanulnunk dac nélkül élni, és újradefiniálni a hazaszeretetünket, amely immár felszabadult a hamis ígéretek és a politikai manipulációk igájától.
