Spiró György: Egy kultúrára jellemző, mennyire harcosak a jobbjai. Ha nem azok, vesszen az a kultúra, velem együtt.

által Aron

SPIRÓ GYÖRGY: A KULTÚRA HARCA ÉS A NAPLÓÍRÁS KITELJESEDESE

„Egyszer mindenki naplóírásra kényszerül, aki eleget élt és alkotott ahhoz, hogy kinyírják” – e szívszorító gondolatot Spiró György rögzítette 1986-ban, egy olyan évben, amikor a magyar irodalom ünnepelt alakjává és egyben üldözöttjévé vált. A hosszú éveken át tartó politikai nyomás és cenzúra közepette műveit gyakran a legmagasabb politikai körök, különösen a pártvezetés döntései befolyásolták. Erről a retorikával teli időszakról szól 1986-ban készült naplója, amely most a korabeli kommentárjaival kibővítve lát napvilágot.

A MACSKÁS METAFORA ÉRTELMEZÉSE

A könyv címe, „Repedt kályhámon macska ül”, amelyet a Magvető Kiadó március közepén publikál, nem Spiró saját önjellemzése, hanem Babarczy László barátja, aki négy éve hunyt el, fogalmazása. A Kaposvári Színház igazgatója 1986 februárjában egy interjúban figyelemfelkeltően nyilatkozott Spiróról, majd azon nyomban dramaturgként szerződtette őt. Spiró, 80. születésnapja táján, felismeri ezt a macskás metaforát, amely nem csupán barátságos utalás, hanem a társadalom ellenséges légkörét is tükrözi.

SZABADALMAZOTT ÉRZELEM ÉS AZ ABSZURDITÁS

Babarczy végnapjait Eszter lánya, a közelmúltban megjelent „Apám meghal” című könyvében tárja fel brutális őszinteséggel, amely a két férfi között kialakult, gyakran szeretethiányos kapcsolat okait kutatja. Spiró jó szakmai helyzetben volt, amikor naplóját elkezdte írni: az 1981-es „Az Ikszek” című nagyregénye már két kiadásban 28 ezer példányban eladásra került, komoly társadalmi és politikai diskurzust generálva.

A HAZAI ESEMÉNYEK REFLEKTÁLÁSA

Bár a regény története a 19. századi Varsóban játszódik, a főszereplő Wojciech Boguslawski, a lengyel színházi élet ikonja, tevékenységei és küzdelmei közvetlen párhuzamokat vonhatók a magyar valósággal. A könyv középpontjában a megszállás éveiben megélt ellenállás és a hatalommal való küzdelem áll. Spiró elgondolkodtató kérdéseket vet fel: milyen módszerekkel léphetnek fel a művészek a cenzúra ellen, és milyen következményekkel járnak a hatalmi játszmák a színház világában?

A FOLYTATÁS ESÉLYEI ÉS KIHÍVÁSAI

Az olvasókat nemcsak a lengyel, hanem a hazai kulturális élet színtereire való utalások is megkapják, ahol a besúgás és megalkuvás tényei állandóan jelen voltak. Spiró György bátorítja a kulturális ellenállást, hirdeti az értékek védelmét és az igazság keresését még a legnehezebb időkben is. Ahogyan ő fogalmaz: ha a kultúra nem világít, akkor vége mindennek.

Ezt is kedvelheted