Székely Csaba: Politikai Diktátorok Szóhasználatának Felidézése
Székely Csaba, a marosvásárhelyi születésű drámaíró, aki kortárs magyar színházi élet egyik kiemelkedő alakja, nem csak alkotásaival, hanem megnyilvánulásaival is felhívja magára a figyelmet. Legújabb darabjában, „Egy diktátor születése” című monodrámájában a hatalomhoz kerülés pszichológiáját tárja fel. Székely nevén említi Vidnyánszky Attilát, akit a Fidesz párthűségével juttattak pozícióba, ugyanakkor kritikával illeti a kultúrpolitikai helyzetet is, hangsúlyozva, hogy azok a vezetők, akik nem teljesítik feladataikat, el kell távolítani.
A dráma alkotója ötször nyerte el a Színikritikusok Díját, emellett tucatnyi darabja népszerű mind Magyarországon, mind Romániában. Az „Egy diktátor születése” premierje június 11-én Budaörsön várható, amely során a színész főszereplők ambivalens kapcsolata a társadalommal bontakozik ki. Székely az előadásban elemzi, miért válhat valaki a művészet világából diktátorrá, felidézve a híres történelmi példákat.
Székely szerint a színészek, bármennyire is a művészet élvonalához tartoznak, ugyanúgy emberek, akik saját érdekeikért küzdenek. A diktátorok pszichológiáját firtatva megfogalmazza, hogy a sértettség és a kisebbrendűségi komplexusok játszanak központi szerepet ebben a folyamatban. A társadalomnak fontos figyelnie arra, milyen politikai kultúrát alakít ki a jövőben, és hogy ne a sértettségből táplálkozzanak, hanem újraépítsenek egy egészségesebb közbeszédet.
Az elmúlt tizenhat év tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy a kulturális szférában a sértegetések és sérelmek körül forognak a diskurzusok. Székely kritikával illeti a különböző autoriter vezetők működését, akiknek ténykedései mélyen beágyazódtak a közéletbe. Óva int a politikai populizmus csapdáitól, és a jövőt illetően arra figyelmeztet, hogy rendkívül fontos a szakmai szolidaritás erősítése.”
