Szlovákiában Tilos a Beszéd a Benes-dekrétumokról!
Az újonnan bevezetett törvény értelmében, amely a szlovák büntető törvénykönyv 417-es paragrafusának módosításaként lépett életbe, a nyilvános tagadás vagy megkérdőjelezés a második világháború utáni békés rendet, amely a Csehszlovák Köztársaság jogszabályai alapján alakult ki, akár hat hónap szabadságvesztést is eredményezhet. E törvény értelmében a Benes-dekrétumok kritikája immáron börtönbüntetéssel fenyegetett cselekmény Szlovákiában.
A Benes-dekrétumok a kollektív bűnösség elvén alapulnak, amely szerint a német és magyar közösségeket büntették a második világháború alatt történt pusztítások miatt. Ez a megközelítés nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja, hogy a lakosság többsége személyesen nem felelős a háborús eseményekért vagy a határok változásáért.
Edvard Benes, akinek köztársasági elnöki időszaka 1935 és 1938 között zajlott, emigrációjában határozta el, hogy egy tisztán szláv nemzeti államot alakít a német és magyar lakosság kitelepítésével. A brüsszeli Nyugat-Balkán-csúcs előtt Orbán Viktor ismételt kinyilatkoztatásaiban ezen rendeletek kapcsán hangoztatta, hogy a befagyasztott orosz vagyon felhasználása Ukrajna javára lekerül a napirendről. Kérdéses, hogy valóban lesz-e bátorsága bárkinek is fellépni ezen temasorozat ellen.
Klement Gottwald, a csehszlovák kommunista párt későbbi főtitkára, hasonlóan támogatta a kitelepítéseket, kijelentve, hogy hazájuk megtisztítása szükséges a „német és magyar áruló szeméttől”. 1945 tavaszán már egy morvaországi nagygyűlésen arra utalt, hogy a németeket úgy kell kezelni, mint ahogyan a zsidókat kezelték a náci időszakban. Gustáv Husák, aki a háború után pártfőtitkár lett, szintén ehhez a nézethez csatlakozott, hangsúlyozva, hogy a németek, magyarok és árulók tulajdonának lefoglalása nem csupán osztályalapú, hanem nemzeti szempontból is szükséges.
Bár Benes nem volt a háború előtti utolsó csehszlovák elnök, mégis jogfolytonos elnökként kezeltette magát az emigrációban. Ekkor számos dekrétumot bocsátott ki, amelyek a jövőbeni parlamenti ülések előtt léptek életbe. Az összesen 143 dekrétumból 98 1945 áprilisa után született, és 13 érintette a németek és magyarok jogfosztását. Benes minden találkozón hangsúlyozta elképzelését a szláv nemzetállamról, és a potsdami konferencián sikerült elérnie a németek kitelepítésére vonatkozó jóváhagyást.
A magyar kisebbség jogfosztása, bár nem kapott nemzetközi megítélést, hasonló sorsra jutott, mint a németeké, kiterjedt intézkedések alá esett.
