Miért nem tudunk mit kezdeni a Győzelem Napjával?
A világ emlékezetes évfordulóra készül: a náci Németország felett aratott győzelem 80. évfordulójának ünneplésére. Nyugaton és Keleten egyaránt ünneplik ezt a napot, azonban itt, Európa perifériáján, a két világ határán, sokkal nehezebb győzelemként tekinteni a történtekre. Az egykor zajló háború bonyolult örökségét ma is nehéz feldolgozni, különösen azokban az országokban, amelyek végzetüket a nagyhatalmi játszmák kereszttüzében találták meg.
A „felszabadítás” árnyoldalai
Míg a háború utolsó harcai még Budapesten tomboltak, a politika már átrendeződött. Az egykori antifasiszta harcos, Demény Pál, aki különutas kommunistaként szemben állt a szovjet irányvonallal, gyorsan a vesztesek táborában találta magát. Ez nem volt egyedi eset. A „felszabadítók” valójában kizárólag a Moszkvát támogató híveiknek hozták el a szabadságot, miközben mindazokat, akik nem igazodtak, meghurcoltak, vagy teljesen ellehetetlenítettek.
A szovjet típusú rendszerek bevezetése kegyelmet nem tűrt. Már megszállásuk kezdetén megkezdődött az ellenállók begyűjtése. Az érdemek, a korábbi politikai álláspont vagy akár az antifasiszta szerepvállalás sem számított. A kommunista hatalom számára az antifasizmus eszméje egyedül saját szövetségeseik privilégiumává vált. Ezzel szemben mindenki más, még ha ellenálló vagy kritikus is volt a nácikkal szemben, automatikusan ellehetetlenült.
A bábkormányok árnya
1944-ben Moszkvában egyetlen papírcédula alakította Közép-Kelet-Európa sorsát. Churchill és Sztálin röpke tárgyalás során osztotta fel a térséget, melynek következményei generációk életére voltak hatással. A szovjet bábkormányok kíméletlenül megszilárdították hatalmukat, nem hagyva teret semmiféle alternatívának. Így esett, hogy a rendszer mindazokat célkeresztbe helyezte, akik bármilyen módon megkérdőjelezték a moszkvai dominanciát.
Nem számított az egyén politikai vagy emberi teljesítménye. Ugyanabban a fogságban végezte például Bethlen István gróf, aki élesen ellenezte Németország befolyását, és Werth Henrik vezérezredes, aki a magyar hadbalépés egyik fő támogatója volt. Ez a gondolkodásmód azonban nem egyedi: maga a szovjet rendszer mélyén gyökerezett a könyörtelen hatalomgyakorlás, mely minden mást alárendelt saját ambícióinak.
Emlékezés vagy elfojtás?
Míg más országok ünnepelhetik győzelmüket, régiónkban a Győzelem Napja inkább fájó emlékeket és megbékéletlenséget hagy maga után. Az akkori döntések és cselekvések következményei, legyenek azok akár háborúban elszenvedett vereségek, akár nagyhatalmi megállapodások, ma is szerves részei a történelmi tudatunknak. Az, hogy mit jelent számunkra a győzelem, a felszabadulás, vagy éppen az elnyomás, annak árnyékában értelmezendő, hogy mindezeket miként éltük meg és miként váltak életünk részeivé.
Forrás: hvg.hu/360/20250509_gyozelem-napja-masodik-vilaghaboru-kozep-kelet-europa
