A sas kapkodni kezdett, mostanra pedig már kotkodácsol
Orbán Viktor miniszterelnök, aki már másfél évtizede irányítja az országot, szembenéz eddigi legkeményebb kihívójával. Az eddigi stratégiája, amelybe belefért a gőg és a kormányzati arrogancia, most a legrosszabbkor látszik csődöt mondani. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik” – szokták mondani, de a helyzet az, hogy most a nép körében egyre több remény gyűlik össze, amely láthatóan zavarba hozta a hatalmat. A sas, amely eddig szilárdan uralta az egységet, most már kapkodni kezdett, a siker megszerzése helyett inkább kétségbeesetten próbálja megvédeni pozícióit.
Orbán eddigi taktikája az összes fősodratú vád használatára épült: a brüsszelezés, az ukrán válságok kiaknázása, valamint a hazaárulás vádja csak néhány példa arra, hogyan igyekezett fenntartani a hatalma köré épített légkört. Ugyanakkor ez az eljárás most a kormány hátrányára válik. A propaganda, amelyet eddig olyan hatékonyan működtettek, kezd belefulladni saját sikertelenségébe, mivel az emberek fáradozása az állami pedofília ügyei kapcsán csak felerősítette az elítélésüket.
A titkosszolgálatokkal való hadjárat sem hozta meg a várt eredményeket, sőt, az ilyen lépések inkább nevetségessé tették a hatalmat, amely valaha félelmetesnek számított. Az eddig jól működő gépezet, amely a filozófusoktól a tanárokig mindenkivel könnyedén elbánt, most a kritikák kereszttüzébe került, és a lekezelés teljesen elfogyott.
Egy új politikai kezdeményezés születése
Az emberek most egyre inkább elkezdtek új alternatívák után nézni, és az eddigi elnyomásra alapozott politikai struktúra, amely olyan mélyen ragadta meg az országot, kezd válságba jutni. Várható, hogy a következő választásokon már nem csupán Orbán Viktor személyes hatalmáról fog szólni az események menete, hanem arról, hogy a társadalom mely új irányok felé tendál majd.
Tóta W. Árpád szavaival élve: a szétforgácsolt társadalomban „sokfélék, különbözők” egyesülnek, és ez nem csupán a politikai palettán, hanem a társadalmi diskurzusban is új színt hozhat. Az eddigi falakat lebontva a különböző háttérrel rendelkező emberek, a „mélyen hívő falusi kertésztől” a liberális leszbikusokig, egy közös ügyért állnak ki. Ez a szövetség nem csupán a hatalom levegőjének kvalitását megújítja, hanem fontos lépést jelent az új, demokratikus alapokon álló jövő felé.
Most, hogy a fennálló hatalom elkezdett szétesni, figyelemmel kell kísérnünk, mi fog belőle kinőni. Az attól való félelem, hogy a jóléti jövedelmek, amelyeket átláthatatlan hatalomgyakorlással szereztünk, veszélybe kerülnek, újfajta életerőt adhat a társadalmi változásokhoz, amelyeket régóta vártak. A jövő kimenetele nem csupán Orbán Viktor személyes és politikai hitele, hanem az egész magyar demokrácia jövőjét is meghatározza.
