Tóta W. Árpád: Ó, Göd! Szijjártó hallgatása és Rogán erkölcse
Az ipar szennyezésének fogalma legalább négyszáz éve létezik; a gyártás lényege sokszor a környezet terhelése. A választás lehetősége, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszere révén elérhetetlenné vált a magyarok számára, szomorú realitásként jelentkezik. S mountainzó közben, miközben a helyi közösség sorsa a tét, a hatalom képviselői különböző érdekek mentén mozognak.
Nemrégiben a világ figyelmét a Csernobil-i katasztrófa története kapta fel, amely során a szovjet hatóságok kezdetben próbálták eltitkolni a tragédiát, hogy aztán a valóság elől elmenekülve szükségessé váljon a helyi lakosság evakuálása. A Frankfurter Allgemeine híreit például nem olvasták a szovjet polgárok, akiknek életét egy hatalmas baleset felnagyított árnyéka sújtotta.
Az aphorista szavakkal élve: „Kérjük, nézzék el nekünk a lágereket!” Az akkori bolsevikokhoz hasonlóan, a mai vezetők is igyekeznek elrejteni a valóságot, amilyen mértékben csak lehetséges. A Gödön megvalósuló Samsung-gyár ügyét nézve, Szijjártó Péter éppen a kibocsátott toxinok ügyét bagatellizálta, mintha a helyi lakosok élete nem lenne kulcsfontosságú, s a gyárban dolgozók sorsa csupán elvárt része volna a munkaerőpiacnak. A gyár körüli szennyezési vádak elhallgattatása mindenekelőtt saját politikai hasznának érdekében történik.
Eközben Rogán Antal, akit indokoltan az erkölcs harcosának titulálnak, szintén megjelent a színen, és kifejezte aggodalmát a gyár miatt, miután világossá vált, hogy a konfliktus nemcsak a környezeti problémákra terjed ki, hanem a pártreformok kockázatára is. Az emberek egészségét nemcsak a természet, hanem a politika is befolyásolja, hiszen a gazdasági érdekek és a társadalmi felelősségvállalás feszültségei kihatással vannak a lakosság életére.
A Magyarországon kialakult helyzet arra figyelmeztet, hogy a jövő nem csupán a döntéshozók kezében van, hanem abban a közösségben is, amely képes fellépni a fenntarthatatlan gyakorlatok ellen. A kormányzati felelősségvállalás nem csupán formai kötelezettség, hanem valós, kézzelfogható elvárás a társadalomban, ahol a nép szava is számít.
Vajon a cselekedetek valóban tükrözik azt, amit a politikai kommunikáció ígér? A helyi lakosok védelme és a környezet megóvása egyaránt közös érdekünk, ám a cselekvés helyett a szem elfedése és a problémák figyelmen kívül hagyása sokszor a hatalom gyakorlásának módja. Az emberek élete és a bolygónk jövője olyan téma, amelyről nemcsak beszélni kell, hanem tenni is!
