Tóta W. Árpád: Ünnepi Csata Után, Győzelem Nélkül
A március 15-én zajló események kapcsán sokan elégedetten nyilatkoznak arról, mennyien jelen voltak a rendezvényeken. A Fidesz hívei, bízva Orbán Ráhel ügynökségében, azt a benyomást keltik, hogy ők nyertek. Ezzel szemben a Tisza tábora reménykedhet abban, hogy a győzelmet már biztosra vehetik.
Ugyanakkor a valóságban e győzelmek mivoltának kérdése kétséges. A Fidesz számára Budapest nem ideális terep; a fővárosban gyakran megjelenik a kormányfő és emberei ellenállása. Az ellenzék sokkal könnyebben tud itt mobilizálni, amiről tanúbizonyságot nyújtott a tavalyi Pride, amely markánsan emlékeztette Orbánt a valóságra. A kormányzó párt jelöltjei eközben a helyzethez illő rezignációval vonulnak a politikai porondra, mintha egy vágóhídra indulnának, tudva, hogy az esélyeik a sikerre csekélyek.
Viszont a Fidesz kezében ott van az állam minden hatalma, amely révén képes helyzetbe hozni saját támogatottságát. Az állami forrásokból táplált propaganda, a közpénzek folyamatos áramlása, valamint a polgármesterek és közmunkások kontroll alatt tartása mind azt biztosítják, hogy a Fidesz bármikor képes legyen tömegeket mozgósítani, szükség esetén akár hamis számokkal is. A kritikák eközben élesednek, hiszen a számháborúnak semmi értelme, ha a kritikus tömeg mindkét oldalon jelen van.
Mindezek fényében a jövőbeli események kimenetele kérdéses, de az biztos, hogy a politikai aréna nem lesz mentes a feszültségektől és a szembenállásoktól. A Fidesz tábora talán a látszatra épít, de az emberek türelme véges, és a következő választások közeledtével kérdésessé válik, hogy milyen formában tudják megvalósítani céljaikat a politikai ellenfeleikkel szemben.
