Donald Trump és a befolyási övezetek újjáéledése
A történelem gyakran ismétli önmagát, különösen, ha a világ újrafelosztásáról van szó. Amikor Donald Trump a nagyhatalmi játszmák élére lépett, új korszakot nyitott az érdekek és területek elosztásában. Elérkezett az idő, amikor az Egyesült Államok a saját kontinensére koncentrálva próbálja kizárni Kína minden lehetséges gazdasági és politikai beavatkozását Észak-, és ha lehetséges, Dél-Amerikában is. Ugyanakkor Trump hajlandó lehet engedményeket tenni Ázsiában, szabad kezet adva Kínának Délkelet-Ázsia bizonyos részein, elkerülve ezzel az elkerülhetetlennek tűnő háborút.
Ez az új irány – amely nélkülözi az előző nyolc évtized amerikai külpolitikáját – Európát kényelmetlen helyzetbe hozza. A nagyhatalmak befolyási övezeteinek visszaállítása veszélyesen közel hozza a földrészt a diplomáciai prés alá.
A befolyási övezetek történelmi hagyatéka
Az érdekszféra-megosztás nem új keletű jelenség. Már a XV. században is jelen volt a spanyolok és portugálok között, akik az új földrészek felfedezésével kapcsolatos érdekellentéteiket egy papíron rögzített szerződéssel próbálták orvosolni. A Tordesillasi Szerződés 1494-ben jelölte ki a világ térképen addig ismeretlen részeinek felosztását, eloszlatva a háborús konfliktus veszélyét.
Akkoriban Portugália volt az Atlanti-óceán ura, az Afrika körüli hajóutak mestere. Motívációjuk egyértelmű: megkerülni a Török Birodalmat az ázsiai kereskedelemben és hasznot húzni az onnan származó keresett árucikkekből. Spanyolország viszont, bár gyengébb tengeri hatalomként kezdte, a reconquista és a belső királyságok egyesítését követően felzárkózott a riválisához. Kolumbusz Kristóf 1492-es felfedezése pedig új lendületet adott számukra, és fokozta az igényt, hogy saját tengeri kereskedelmi vonalakat alakítsanak ki.
Spanyol-portugál konfliktus és a pápa szerepe
Már a kasztíliai örökösödési háborút lezáró megállapodás előrevetítette, hogy az Atlanti-óceán fölötti ellenőrzésből nem származhat békés együttműködés, ha pontos határvonalak nem kerülnek rögzítésre. Kolumbusz új földrészt érintő expedíciói tovább bonyolították a képet. A spanyolok VI. Sándor pápa közvetítésével próbálták előnyüket maximalizálni. Az Inter caetera bulla kijelölte a Zöld-foki-szigetektől nyugatra eső területeket a spanyol korona fennhatósága alá, de ezek a döntések hamar feszültséget keltettek a portugálok körében.
Az eredmény: a spanyolok és portugálok a pápai közvetítés helyett közvetlen tárgyalásokat kezdtek, és létrehozták a Tordesillasi Szerződést. A pápák világi hódításokkal kapcsolatos „isteni” felhatalmazása csak eszköz volt a hatalmi játszmákban. A kérdés nem csupán határokról, hanem világuralmi stratégiák végrehajtásáról szólt.
Veszélyes múlt, ismerős jövő
Donald Trump újra felhozta a régi mintákat a globális hatalmi játszma porondjára. Az egykori spanyol-portugál megállapodásoktól eltérően azonban mai világunkban az érdekszférák újraosztása nem jelenthet egyszerű térképrajzolást. Az érdekütközések modern katonai, gazdasági és technológiai dimenziókban bontakoznak ki, melyek következményei szorosan ölelik körbe a világot.
Ahogy egykor a nagy felfedezők háborús konfliktusok nélkül próbáltak megegyezni területi igényeikről, úgy Trump is egy látszólag pragmatikus megközelítéssel próbálja az Egyesült Államok pozícióját megerősíteni. Ez nem történelmi nosztalgia, hanem egy jól megtervezett stratégia arra, hogyan tudja bástyázni saját érdekeit a világtérképen, miközben elkerüli a totális katasztrófát jelentő háborút.
Forrás: hvg.hu/360/20250323_hvg-erdekszfera-portugalspanyol-kiegyezes-gyarmatositas-donald-trump-usa-kina
