A milliárdok szétosztása a NER rendszerében: Balásy Gyula ügyletei
A közelmúltban napvilágra került információk rámutatnak arra, hogy a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) alatt működő állami cégek milyen mértékben járultak hozzá a politikai pártfogoltsággal megáldott vállalkozások anyagi támogatásához. Az egyik ilyen intézmény, a HUMDA (Humda Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség), amely a motorsport népszerűsítésére jött létre, jelentős összegeket kapott, de végül a pénzosztogató politikai stratégiák áldozatává vált.
A Balásy Gyula által irányított Lounge-csoport cégei, mint például a Lounge Design, a Lounge Event és a New Land Media, monopolhelyzetben működtek a kommunikációs és rendezvényszervezői piacon. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) keretein belül lebonyolított pályázatokból származó forrást Balásy cégei közvetlenül használták fel, megkerülve a versenytársi alvállalkozói piacot. Ez a rendszer azt eredményezte, hogy számos, a Fideszhez közeli alvállalkozó részesült az állami megbízásokból.
Balásy Gyula, aki a pityergős interjúban elmondta, hogy az NKOH-nál elnyert tenderek túlnyomó része átfutott rajtuk, évi 3000 alvállalkozóval dolgoztak. Említette, hogy sok esetben az ügyfelek saját maguk kérhették az alvállalkozók kiválasztását, ami gyakorlatilag legitimálta a rendszerszintű visszaéléseket. Azonban a Humda ügyei is világosan mutatják, hogy milyen módon alakult ki az Orbán-rendszer korrupciós hálózata, amely a közpénzek pazarlására és a klientúra kiszolgálására épült.
Az iratok fényében: a HUMDA és Balásy kapcsolata
A HVG most bemutatott iratcsomagja a Humda szerződéseit tartalmazza, amelyek többsége a Lounge-csoporttal készült. Ezek a szerződések részletesen bemutatják, hogy Balásy cégei hogyan osztották le a feladatokat, amelyek egy részét azonban közvetlenül más kommunikációs szolgáltatókkal is megkötötték. A dokumentumok azt igazolják, hogy a HUMDA nem csupán a motorsport fejlesztésére teremtett alapot, hanem egyben kulcsszereplője volt a politikai pártfogás által támogatott üzleti kapcsolatoknak.
Ez a modell nem csupán egy vállalkozás sikertörténete, hanem egy figyelemreméltó példa arra, hogyan épült fel a NER körüli gazdasági környezet, amely a jól pozicionált cégeken keresztül szétosztotta a közpénzeket. A HUMDA kérdése, mint a gyakorlat klasszikus esete, megkérdőjelezi az állami források átláthatóságát és felhasználásának szabályosságát, rámutatva arra, hogy a politikai érdekek mennyire mélyen beágyazódtak az üzleti világba.
Fergeteges kritikát gyakorolva Balásy Gyula és az általa képviselt cégek módszereire, megállapítható, hogy a politikai és gazdasági hatalmi hálók összefonódása nem csupán a gazdasági növekedés útjában áll, hanem a társadalmi bizalom csökkenéséhez is vezet. Az ilyen gyakorlatok, mint amilyen a HUMDA valódi működése volt, felvetik a jogi és etikai kérdéseket is a közpénzek elosztásának módjáról és a politikai felelősségvállalásról.
