Újraértékelés a női jogokról: Rétvári Bencéék kihívása
Miközben a társadalom fokozatosan megtanulja, hogy a nők méhéhez való közük megszűnt, Rétvári Bencééknek új realitást kell elfogadniuk. A közvélemény nem csupán hallgatásával, hanem aktív ellenállásával is jelezte, hogy elérkezett az idő a változásra. Az abortusz kérdése, amely hosszú évek óta viták tárgyát képezi Magyarországon, még mindig rendelkezik jogi kerettel, de egyre inkább megjelenik a társadalmi diskurzusban az, hogy miért nem érhetjük el a valódi beleegyezést ezen a téren.
Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter már az első parlamenti szakbizottsági meghallgatásán megdöbbentő kijelentéseket tett a szívhangrendelet kapcsán. Szavai sokkal többet takarnak, mint pusztán az abortusz lehetősége; a női testtől távolították el a reproduktív jogok jelentőségét, a női sorsot csupán demográfiai mutatók szempontjából kezelve. A feministák hangja, akik az egyenlő jogokért harcolnak, sokáig elnyomva maradt, míg tiltakozásaikat hisztiként bélyegezték meg.
A jelenlegi hatalom nem használja sem a beleegyezést, sem a megerőszakolást definiáló fogalmakat, ami tökéletesen tükrözi a NER ideológiai megközelítéseit. A Kormány nem kérdezte meg a társadalmat, hogy szeretnék-e támogatni a jogfosztó törvénytervezeteket, hanem csendesen, a háttérben hoztak döntéseket, amelyek mélyrehatóan érinthetik a nőket és az ő jogaikat. A társadalmi közvélemény elsődleges szerepe elengedhetetlen lenne, de a hatalom ezt láthatóan figyelmen kívül hagyja.
A helyzet egyre élesebb, a női jogok védelme érdekében pedig nem csupán az abortusz ügyét kell terjeszteni, hanem a női test autonómiájának visszaállítását is sürgetni kell. Az abortusz, a női reproduktív jogok és a jogfosztás összefüggései világosan mutatják, hogy a tisztességes és igazságos tárgyalásra van szükség, amely a nőket, mint aktív résztvevőket kezeli ebben a diskurzusban.
