Hernádi Judit színművész: a humor és a szabadság kérdései
„Humor nélkül az élő ember is szétporlad” – állítja Hernádi Judit, aki a Belvárosi Színház két új darabjában, a María Luisában és A legenda házában is bebizonyítja, hogy a nehéz témák közt is lehet nevetést csempészni a színpadra. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, a közéleti kabaré hanyatlásának egyik okát az irányítottságban látja. A Rádiókabaréban állítólag még az „Orbán” vagy a „Viktor” szavak kiejtése is tabu, ami jelzi, hogy mennyire korlátozottá vált az egykor szabadabb műfaj létezése.
Színésznői lét szabadúszóként: előnyök és kihívások
A színésznők gyakran saját életkorukkal kapcsolatban is szembesülnek kihívásokkal. Hernádi Judit viszont azt tapasztalja, hogy a szabadúszó létforma ellenére is számos feladata akad. Márciusban például legalább húsz előadása van. Szerinte a szabadúszás rugalmassága révén biztosítani tudta, hogy változatos szerepekben próbálhassa ki magát, még ha ez sokszor kompromisszumokkal is járt. Hangsúlyozza, hogy a társulati léttel járó kötöttségek sosem vonzották; a kötelességből vállalt tagság helyett inkább a valódi együttműködésen alapuló közösségeket részesíti előnyben. Öltöző tekintetében sem válogatós, bár rámutat, hogy a nagy költségvetésű színházakban is előfordul, hogy az alapvető kényelmi elemek – például a világítás vagy a tükör – hiányoznak.
Öregedés és magány: a María Luisa tanulságai
A María Luisában Hernádi egy idős nőt alakít, aki a függetlensége érdekében a magányt választotta. A saját megélt tapasztalataiból merítve a színművész azt figyelte meg, hogy az időskor beköszöntével az ember hajlamos benépesíteni maga köré a világot, akár képzeletbeli társakkal. Ez a jelenség alapvetően az önazonosság és a szellem erejének megtartásáról szól, amit a darabban humorosan és mégis szívszorító módon ad vissza.
A legenda háza: fájdalom és irónia
A legenda háza című műben Hernádi egy színésznőt alakít, aki harminc éve eltűnt a rajongói szeme elől egy mély lelki seb következtében. A történet mélyen érinti a me too mozgalom jelentőségét is, ahol a bántalmazás nem csupán fizikai, hanem lelki szinten zajlik. A színész mint művész ebben a darabban Hernádi szerint szó szerint kihasználva és kifosztva vált áldozattá. A darab ironikus, mégis fájdalmas üzenete mindenkire hatást gyakorol.
A színház és a társadalmi reflexió
Hernádi Judit személyes véleménye szerint a művészet – legyen az humoros vagy drámai – a valóság pontos és kíméletlen tükörképe kell, hogy legyen. Bár humoristaként és színésznőként kelléknek tűnhet a nevetés, valójában mélyebb társadalmi és emberi igazságokat hivatott felfedni. Szavai alapján a művészet nem biztos, hogy a közép- vagy a felsővezetés számára készül; sokkal inkább egy közvetlen, őszinte visszacsatolás kora problémáira. Hernádi a színpadot arra használja, hogy ezt a fajta közvetítést hitelesen megvalósítsa.
Forrás: hvg.hu/360/20250316_hvg-hernadi-judit-szineszno-interju
