Az örök kíváncsiság és a kilenc évtizedes út
Csányi Vilmos, a magyar etológia kiemelkedő alakja, 90. születésnapján a kíváncsiság dicséretét ünnepelte. E különleges alkalom alkalmával méltatói és barátai kórusa övezte, akik között Nádasdy Ádám nyelvész is kiemelte, hogy Csányi léte megcáfolja a korosodást felgyorsító kíváncsiság mítoszát. Az etológus élete és munkássága egyfajta himnuszt emel a megismerés iránti olthatatlan vágynak, amely fiatalosan tartotta őt mindvégig.
Nádasdy szavai az etológus önéletrajzi írásának, a „Kíváncsiságom története” című kötetnek ünnepélyes megjelenésekor hangzottak el, amelyet Csányi eredetileg utolsó művének szánt. A könyv nemcsak életútját dolgozza fel, hanem gondolatait is megosztja olyan kérdéskörökről, mint az evolúció, a nyelv keletkezése, a technológia hatásai az emberiségre és a mesterséges intelligencia természete. Az ősi kíváncsiság és az élet gyönyörűsége átszövik ezen elme fejlődéstörténeti ívét.
A kudarc és a siker törvényei
Csányi Vilmos szerint a sikeres élet záloga nem más, mint a kudarcok vállalása és a belőlük fakadó tapasztalatok beépítése. Saját karrierjének kezdeteire visszatekintve elmeséli, hogy kutatói csapata sokszor szembesült elutasítással, amikor első cikkeiket bírálták. A bírálók nem hitték el, amit állítottak; „idiótáknak” titulálták őket. Mindezek ellenére az akkor még izolált Alsógödi Biológiai Kutatóállomáson töltött időszakot Csányi az egyik legboldogabb periódusának nevezte.
A fordulópontot az hozta meg számukra, amikor nemzetközi elismerés érkezett: a Science folyóirat publikálta egyik tanulmányukat, amely bebizonyította, hogy a kutyák és a gyermekek közös tulajdonságaik révén taníthatóak. A „szőrös gyerek” kifejezés ezzel világhírt hozott a kutatócsoportnak és megalapozta a kognitív etológia területét. Csányi itt bizonyította: az úttörő gondolatok áttörik a kételkedés falait.
Az intellektuális gátlástalanság és a hálátlan életigazságok
Csányi szerint azok az igazán gyümölcsöző keresések, amelyek az ismeretlenbe vezetnek. Fiatalkori tanítványai – köztük Miklósi Ádám és Topál József – tanulságos történetekkel idézték fel, hogyan váltak etológusokká Csányi hatására. Miklósi beszélt arról, hogy a száműzetés öröme és az első kísérletek nehézségei hogyan szilárdították meg kutatói identitását. Topál József viszont „Véres Vilmos” – ahogy diákjai olykor nevezték – sarkosan egyenes stílusára emlékezik. Egy egyszerű kérdés, hogy nem akar-e etológiával foglalkozni, örökre megváltoztatta karrierjét.
Csányi azonban mindig túlnyúlt saját szakmai területén. Véleménye szerint a politikusoknak nem ártana jobban ismerniük a biológia alapvetéseit, noha ő maga nem lenne jó politikus. Az élet értelméről szóló filozófiai meglátásaiban is megfogalmazódik az alapvető hitvallása: „Az életnek nincsen értelme, az életnek gyönyörűsége van.”
A tanítványok köszönetmondása és az örökség megörökítése
A születésnap alkalmából az etológia tanszék egy különleges padot helyez el az ELTE Természettudományi Karán egy hársfa mellett, emléket állítva a tudós idézetének. Mindez szimbolikusan összefonódik Csányi egyik novellájának történeti elemeivel, ahol egy hársfa fontos szerepet játszik.
Miközben etológiai jelentőségét ma már senki sem vitatja, a személyes történetek visszatekintenek arra az emberre, aki egyúttal mentor, gondolkodó és rendíthetetlen kíváncsi lélek volt. Három újabb kötet megjelenése tükrözi, hogy az elme gyönyörűségének megosztása és feltárása számára kimeríthetetlen motivációként szolgál – újabb művek talán már most készülődnek műhelyében.
Forrás: hvg.hu/360/20250509_csanyi-vilmos-90-eves-szuletesnap
