Bipoláris? Autista? „Bordi”? „Nárci”? – Csak óvatosan az öndiagnózissal
A modern társadalomban a pszichés problémák iránti tudásunk viharos gyorsasággal növekszik, így a címkézés jelensége is elterjedt. Mára már sokan hajlamosak a legegyszerűbb tulajdonságokat is diagnózisokkal azonosítani: beszélgetéseinkben könnyen tetten érhető, hogy aki hangulatingadozást tapasztal, az bipolárisként, vagy aki visszahúzódó, az autistaként kerül besorolásra. Az ADHD-ra hajlamos egyének figyelme diszperzív, míg a „bordi” személyek impulzívnak, a „nárci” pedig önzőnek számítanak. Azonban fontos észben tartani, hogy az ilyen leegyszerűsítés nemcsak tudatlanságra utal, hanem sokszor stigmatizáló hatással is bírhat, és a szakmai diagnózisok jelentősége is elvész a személyes címkék látszólagos egyenrangúságában.
Rubovszky György Zsolt klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta rámutat arra, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatos információk gyakran torzulnak a médiában és az interneten, amely csak fokozza a félreértéseket. Ezt a jelenséget a laikusok körében elterjedt diagnózisok és az öndiagnózis túlzásai is felerősítik, amelyek nemcsak a problémák megértését, hanem az érintettek életminőségét is rontják.
Félreértett narcizmus
A narcizmus kifejezés manapság gyakran használatos, mégis félrevezető. A köznyelv úgy definiálja a narcisztikusokat, mintha ők lenne a legextrémebb pszichopaták, akik nem képesek empátiára és mások érzéseit figyelembe venni. Rubovszky arra figyelmeztet, hogy ez a felfogás nem tükrözi a narcizmus valós spektrumát. A narcisztikus dinamikák sokféle formában megjelenhetnek, a legrosszabb esetektől kezdve a csendes, visszahúzódó viselkedésig. Az érintett személyek megpróbálják megvédeni magukat a belső leértékelés érzésétől, amit egy grandiózus énkép kialakításával érnek el, azonban ezek az énjük is frusztrálóan elérhetetlenek lehetnek.
Két út áll előttük: az egyik lehetőség a mások leértékelése és bántalmazása, amely a narcisztikus személyek környezetére gyakorolt hatásához vezet. A másik irány, hogy elkerülik a számukra potenciálisan megszégyenítő helyzeteket, ami csendes szorongást generál a velük élőkben.
Hangulatzavar, személyiségzavar, fogalomzavar
Az olyan kifejezések, mint a hangulatzavar és a személyiségzavar, gyakran felcserélődnek a köztudatban, holott nagyon eltérő jelentéstartalommal bírnak. A személyiségzavar igazi gyökerét mélyebben kell keresnünk, mivel az a személyiség alapstruktúráit érinti, befolyásolva ezzel az egyén identitását, emocionális reakcióit és társas kapcsolatait. Az ilyen zavarokkal küzdő páciensek általában fokozottan ki vannak szolgáltatva intenzívebb érzelmi állapotoknak, mint a harag vagy a düh.
Rubovszky kiemeli, hogy a személyiségzavarok problémái gyakran überelik a normál esetekben tapasztalható nehézségeket, s a kezelésük is komoly kihívást jelent. Az érzések, amelyek ezen zavarokban élőknek nehezek, eltérnek a szokásos nehézségektől; sok esetben ezeket az emberek jobban megélik a mindennapjaik során.
