Tudomány a magányos kismalac mögött: Bántalmazás vagy nevelés, ha megkergetik a makákókölyköt?
A makákók társas élete meglepően hasonlít az emberekéhez, így a japán állatkerti videók nézői nem tévednek sokat, amikor próbálják megérteni, mi zajlik a pótanyához ragaszkodó féléves kölyök lelkében. Kubinyi Enikő etológus szerint a tudomány is alátámasztja, hogy Punch, a makákó, miért kapott szőranyát a valódi társai pótlására.
A fizikai közelség szerepe a fejlődésben
Fontos, hogy a kölykök ne csupán ételt kapjanak, hanem legyen, akihez odabújhatnak. A makákó történetéhez egy klasszikus kísérlet is társul, amely Harry Harlow amerikai pszichológus nevét viseli. Az 1950-es évek végén Harlow kétféle műanyagot használt, hogy összehozza a majomkölyköket, azonban először el kellett választania őket az anyjuktól, ami miatt bírálatok érték a kutatását.
A kísérlet lényege, hogy a rhesusmajmokról volt szó, akik a lehető legtöbb időt a szőrös, puha pótanyához bújva töltötték. A fémből készült figurához csupán akkor mentek át, ha ott volt a cumisüveg, és csak annyi időre, amíg jóllaktak. Kubinyi Enikő hangsúlyozza, hogy ezek a kísérletek jelentős szerepet játszottak annak megértésében, mennyire fontos a testi közelség és a gondozóhoz való kötődés az egészséges fejlődéshez.
A gyereknevelés evolúciója
Az etológus kiemeli, hogy ezek a kísérletek megvilágították az emberi csecsemőnevelés eddigi gyakorlatát is, amikor elterjedt az a nézet, hogy a gyerekeket hagyni kell sírni, hogy megerősödjenek, és külön szobában kell hozzászoktatni őket az egyedülléthez. A kutatások azonban rávilágítottak, hogy egy ilyen nevelési módszer rendkívül káros lehet, és a gyermek egészséges fejlődését hátráltathatja.
A mai tudományos álláspontok is azt mutatják, hogy a szeretetteljes gondozás és a fizikai közelség nélkülözhetetlen a gyermekek fejlődésében, és ezen elvek különösen fontosak lehetnek a fiatal állatok esetében is, akik szoros kötődésre vágynak.
