A magyar gazdaság és a vendégmunkások paradoxona
A magyar gazdaság az elmúlt években komoly kihívásokkal nézett szembe a munkaerőpiacon. A 2013–2019 közötti időszakban az éves átlagos gazdasági növekedés közel 4 százalékos volt, a foglalkoztatottak száma pedig félmillióval növekedett. Ez ígéretes időszaknak bizonyult, azonban ennek a fejlődésnek a megismétlése ma már szinte elérhetetlen, mivel a foglalkoztatható munkaerő tartalékai kimerültek.
A demográfiai hanyatlás, az elvándorlás növekedése és az alacsony visszavándorlási arány mind hozzájárult ehhez a helyzethez. A népszámlálások közötti időszakban a 15 évnél idősebb népesség létszáma 280 ezer fővel csökkent, miközben az elvándorlás aránya 6,6 százalékra emelkedett 2023-ra. Bár a bevándorlók száma is nőtt valamelyest, nem sikerült ellensúlyozni ezt a folyamatot. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a statisztikák foglalkoztatottként tüntetik fel azokat is, akik külföldre ingáznak, például Ausztriába, hogy elfogadható fizetést kapjanak, miközben a belföldi munkaerőhiány ezzel párhuzamosan egyre súlyosabbá vált.
Túlzások, szabályozatlanság és a gazdaságpolitika káosza
Az elmúlt évtizedben a magyar kormány gyakran adminisztratív eszközökkel próbálta kontrollálni a foglalkoztatási mutatókat. Az álláskeresési támogatás idejének lerövidítése, a tankötelezettségi korhatár leszállítása és a közmunka erőltetése csak néhány példája annak, hogyan igyekeztek mesterségesen manipulálni a statisztikákat. Bár a nyugdíjasok foglalkoztatása Európában példátlan mértékben nőtt, hosszú távon ez is a termelékenység visszaeséséhez járult hozzá, amely árnyékot vet az úgynevezett „extenzív növekedési periódus” eredményeire.
Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója szerint a vendégmunkásprogramot is hasonló módon kezelték. Habár a vendégmunkások bevonását eredetileg a nagyberuházások megvalósítása érdekében szorgalmazták, a program szabályozása olyan bonyolulttá és szigorúvá vált, hogy ma már inkább akadályt jelent a gazdasági fejlődés számára. Az ilyen zavaros célokból fakadó gazdaságpolitika nemcsak, hogy nem ér el tartós eredményeket, de egyenesen veszélyezteti a gazdasági stabilitást is.
A munkaerő-tartalék és képzési hiányosságok dilemmája
A kormány által megcélzott 500 ezres foglalkoztatásnövekedési cél időközben 300 ezerre csökkent, mivel a KSH becslései szerint ennyi a potenciális munkaerő-tartalék Magyarországon. Ezekbe a statisztikai tartalékokba a munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak és azok tartoznak, akik szeretnének dolgozni, de nem találnak megfelelő munkalehetőséget. Azonban e csoport nagy része csak képzések után lenne alkalmas foglalkoztatásra, ám a foglalkoztatáspolitikai képzések szinte teljesen megszűntek, így a tartalékok mozgósítása rendkívül nehézkes.
Az új ipari nagyberuházások és a munkaerőimport egykor kiemelkedő szerepet játszottak a kormány gazdasági terveiben. Azonban a 100 új gyár építésére vonatkozó ambiciózus tervek nem párosultak elegendő munkaerővel, és az ipari kapacitások növelése mögött meghúzódó gazdaságpolitikai szándékok mára jelentősen vesztettek a lendületükből.
A jelen és a jövő árnyékában
A jelenlegi gazdaságnövekedési elképzelésekben tovább él az egy évtizeddel korábbi politika szelleme: hatalmas ipari fejlesztések, amelyek megalapozottsága és munkaerőigénye messze eltúlzott. A minőségi helyett mennyiségi szemlélet uralta munkaerő-stratégia hosszú távon fenntarthatatlanul gyenge alapokra helyezi a gazdaság fejlődését. A vendégmunkásprogram háttérbe szorulása, a képzési hiányosságok és a munkaerő-tartalékok kihasználatlansága egyértelmű jelzései annak, hogy a jelenlegi irányvonal nem az optimális pálya felé vezet.
Forrás: hvg.hu/360/20250227_hvg-hars-agnes-vendegmunkasok-munkaeropiac-berek
