Krusovszky Dénes: Milyen hatással volt ránk a választás?
Április eleje óta, amikor utoljára írtam heti beszámolót, a világunk sokat változott. Magyarországon különösen érezhető ez a fordulat. Kétségek, félelmek és remények hullámzanak az emberekben, ahogy mindenki próbálja megérteni, mi fog következni a választások után. Vajon túlgondoltuk a dolgokat, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan is optimisták voltunk? Milyen következményekkel járhat, ha a választás kimenetele az álmok beteljesülését hozza magával, de közben sokan ellenállnak a változásnak? Az utca képe, a pesti budapesti zűrzavar, valamint a vidék, mint Debrecen és Pécs, mind csak bonyolítják ezt a szituációt.
Gondolkozva arra, hogy vajon már megmenekültünk-e a korábbi rossz dolgoktól, kétségtelen, hogy a legrosszabb elől sikerült elhalasztanunk a szembesülést. Megfordult a fejemben, hogy jól esett volna otthon lenni, de már akkor úgy tűnt, hogy ez a gondolat csak átmeneti. Valahogy újra visszatért a távolság, egyfajta védett pozícióban éreztem magam, ahogy a kialakuló új politikai helyzetet figyeltem az otthonom védelméből.
Azonban a mai világban a „szabadtéri unalom” nem csupán a fizikai környezetre korlátozódik. Az online tér ugyanolyan „utca”, mint a valódi. Itt is frissen tapasztalom a zűrzavart, a bőrömön érzem a tapasztalatokat, a közhangulatot. Pénzügyi és politikai események, iskolai ünnepségek és a mindennapi élet minden szépsége és furcsasága összefonódik. Például legutóbb részt vettem egy iskolai nyílt napon. Egy szombati program, ahol az iskolások tankákat mutattak be, számjegyeket énekelve, azonban sajnos nem tudtam maradéktalanul megérteni a történéseket. A megvalósuló tanulási folyamat, bár szórakoztató, sok kihívással is járt számomra. Az iskolás gyerekek mindeközben képesek voltak pakolászni a tudásukat, míg én csak a telefon kialvatlan fényénél merengtem.
Párhuzamos valóságok
Felmerült bennem a kérdés, vajon párhuzamos valóságban élünk-e? Az otthoni valóság, amiben élek, mennyire találkozik a kintivel, az albérleti élettel, és mivel egészítik ki egymást? Hiro-san, aki velem tart a grillezésre, éppen a fésűkagylót és a tengeri csigát készíti számunkra, hagyományos japán módszereket alkalmazva. Ezt a képet nézve újra rájövök, hogy a találkozások, az élmények együtt léteznek, nem lehet őket külön vonatkoztatni.
A múlt héten megrendelt jegyek az új vernisszázs eseményre azonnal elfogytak. Az embereket érdekli, ami történt; az események, amelyek befolyásolják életünket. A politikai tünemények és az azt követő nézőpontok, mint én is, tükrözik a mai magyar társadalom helyzetét, benne a NER szellemével. Orbán Viktor is felbukkant, de eltűnt, majd hirtelen megint nem látszik. A kérdések a jövőnket illetően továbbra is fennmaradnak, míg az élet folytatja útját.
A halat a tűzre téve hallom a sistergést; minden a helyén van, és látom, ami már nem visszafordítható. Az új kormány és a távozók szélsőségesen különböző hangsúlyokat adnak az eseményeknek, az „adok-kapok” játéknak végtelen mélységei vannak. A jövő a városok és falvak utcáin, a parkokban és online platformokon íródik, a választások után pedig mindenki megpróbálja megérteni, mi is következik mindebből.
