PARÁSZKA BORÓKA: PROPAGANDA AZ ÖNKEZELÉS TÜKRÉBEN
A propaganda követése nem csupán a rezsim hazugságainak leleplezéséről szól, hanem arról is, amit eltitkolnak előlünk. A manipulációval való szembenézés nélkül nem lehet igazán megérteni a hatalom félelmét. Az év végén érdemes visszatekinteni a demokráciáról kialakult képünkre, és azt mint terápiás gyakorlatként értelmezni.
Évtizedekkel korábban, egy nyílt és erőszakos diktatúrában már megtapasztaltam, mit jelent a folyamatos propaganda jelenléte. Ma, három és fél évtizeddel később, a propaganda formája és technológiája megváltozott, de a feszültség, amit teremt, megmaradt. Az önkény jelenleg más természetű, mégis a mindennapos, egyre agresszívebb manipulációval való együttélés kihívásai nem változtak.
PROPAGANDA ÖSSZEVONÁS ÉS KÖZÖS TUDÁS
A Ceausescu-korszak propagandájának egyik sajátossága az volt, hogy a közösség azonnal tudta, mi a valóság és mi a hazugság. A közönség már akkor is igyekezett humorral kezelni a „bölcs vezér” képmását, ami összekötötte a rendszertől szabadulni vágyókat.
Napjaink propagandájában azonban a kritikai konszenzus hiányzik. Az emberek jelentős része hisz a hazug állításokban, míg mások cinikusan elfogadják és terjesztik azokat, a közömbösök pedig némán tűrik. A helyzetből adódó feszültség eredményeként a társadalomban felnőtt egy olyan réteg, aki dühösen tiltakozik, míg mások alaposan végigcáfolják a propagandát, részletekbe menően közelítve meg a tényeket.
A HAZUGSÁGOK CSAPDÁJA
Ha egyszer is besétálunk a propagandacsapdába, máris a rezsim céljait szolgáljuk. Az ámítás világába belépve, hajlamosak vagyunk elfogadni a világot, amit nekünk bemutatnak — ezzel pedig legitimálják a manipulációt. További izgalmas párhuzam a Ceausescu-diktatúra idejéből a manipulatív propaganda hatásainak újbóli értékelése.
KÍNOS SZEMLÉLET
A propagandahazugságok cáfolata olyan, mintha egy szellemvasúton próbálnánk értekezni a nemlétező szellemekről. Asztrálisan és fájdalmakkal teli utazásunk során, míg igyekszünk cáfolni a hamis állításokat, a valóságtól távol rekedhetünk. A helyzet rendkívüli kihívások elé állítja a társadalmat, ami számos törésvonalhoz vezet. Az emberek hívői, cinikusai, lázadói és beletörődői állnak szemben egymással, és gyakran megfeledkeznek a rendszerről, ami mindezeket a konfliktusokat táplálja.
A FÉLELEM SZISZTÉMÁJA
A mai Magyarországon a rezsim manipulációja folyamatosan próbálja fenntartani a félelmet. Számos plakát és kampány célja világossá teszi, hogy ez a hatalom mobilizálási eszköze. A populáció azonban képes feléleszteni a félelmet generáló rendszert: tudják, hogy a rezsim retteg a valódi ellenállástól.
A propagandasajtó figyelése során nem csupán a hazugságokat kell megvizsgálnunk, hanem a mögöttes félelmet is feltérképezni. Így a valós ellenállás kialakulhat, és az emberek végre visszanyerhetik a saját valóságukat, elutasítva a manipulációt.
Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy a kommunikációra empátiával reagáljanak. A politikai diskurzus nem csupán hatalmi játszma, hanem sokkal inkább az eltérő nézőpontok és tapasztalatok ütközése. A társadalomnak fel kell ismernie, hogy a félelem rendszerének felmondása a valódi változás korai jele lehet.
ÖSSZEGZÉS
A propagandával folytatott harc folytatódik, a rezsim egyre élesebb fegyvereket vet be az emberek megfélemlítésére. Azonban ha nincs közvetlen cselekvés, a rendszer közönybe fullad. A társadalom feladata, hogy az empátiát képviselje, és jelezze: a félelem nem befolyásolhat minket örökre. A valóságra való hivatkozással jelezhetjük a lehullás időpontját, és küzdhetünk a félelem plasztikus világával szemben.
Hogy a valódi, szabad beszéd és cselekvés miként formálja a jövőt, az rajtunk múlik.
Forrás: hvg.hu/360/20251229_Paraszka-Boroka-propaganda-diktatura-politika-szubjektiv
