A nők jogainak korlátozása és a boszorkányüldözés árnyéka
Az elmúlt két évtizedben világszerte növekvő tendenciát mutatnak a nők elleni erőszakcselekmények. Silvia Federici szociológus és filozófus „A boszorkányüldözésektől a nőgyilkosságokig” című könyvében párhuzamot von a történelmi boszorkányüldözések és a mai nők elleni atrocitások okai között. Állítása szerint a nők elleni erőszakot a társadalmi-gazdasági folyamatok alakítják, amelyek a XVI-XVII. századi boszorkányüldözéshez hasonló mintákat követnek. A nők elleni modern kori támadások szerinte újabb fejezetet nyitnak az emberi jogok történetében, és azok a sötét európai tradíciók élnek tovább, amelyek évszázadokkal ezelőtt nők tízezreinek tragédiáját okozták.
A kiszolgáltatottság háttere
A boszorkányvádak napjainkban is előfordulnak. Az elmúlt húsz évben harmincezer nőt vádoltak meg boszorkánysággal, főként afrikai és indiai régiókban. Federici szerint ezek az esetek elsősorban ott ütik fel a fejüket, ahol jelentős gazdasági befektetések új privatizációs hullámot indítanak el, például földbirtokok megszerzéséért vívott harcok formájában. Az új hatalmi centrum által kiszorított közösségek megszegényednek, és a feszültségek helyi bűnbakképzésben csúcsosodnak ki, melyben a nők tökéletes céltáblaként funkcionálnak. A megszégyenítés, megosztás és erőszak állandó eszközök maradnak e folyamatokban.
A szélsőséges ideológiák szerepe
A radikális hittérítők és szélsőjobboldali narratívák jelenléte fokozza az erőszak hagyományát. A pünkösdista-evangélikus mozgalmak révén terjedő boszorkányüldözés-szerű mechanizmusok az alulprivilegizált társadalmi csoportokat célozzák, különösen azokat, akik már a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A nők az elsők, akik áldozatokká válnak ezekben az átfogó tulajdon- és hatalomszerző manőverekben, miközben a terjeszkedő gazdasági érdekek hátterében tovább mélyül a társadalmi megosztottság.
A politikai propaganda és a nők jogainak rombolása
A boszorkányüldözés szelleme nemcsak egzotikus vagy távoli helyszíneken jelenik meg, hanem a globális politika olyan szereplőinél is, akik számára a feminista törekvések bűnbakként szolgálnak. Argentínától az Egyesült Államokig számos politikai vezető fűzi össze sikerét a nők elleni jogkorlátozó intézkedésekkel. Federici szerint a Trump–Musk-adminisztráció például összehangolt támadásokat intézett a diverzitás, a feminizmus és a reprodukciós jogok ellen, miközben az abortuszellenes mozgalmat központi politikai témává emelték. A női test feletti kontroll visszaszerzése nem újkeletű törekvés, de napjainkban ismét globális eszközzé válik.
A történelmi folyamatok árnyékában
Federici azt állítja, hogy a modern politikai irányzatok visszatérnek a hagyományos női szerepek és testpolitika szabályozásához, amely az európai boszorkányüldözések idején kezdődött. Akkor a nők megbélyegzése a társadalmi kontroll eszköze volt, ma pedig egy olyan politikai agendát támogat, amely célja a női szabadságjogok módszeres megkurtítása. A reprodukciós képességek feletti hatalomért folytatott küzdelem újabb fázisába lépett, miközben a nők azokat az alapvető jogokat veszítik el, amelyeket felhalmozott küzdelmek árán próbáltak kikényszeríteni az elmúlt évszázadok során.
A nők elleni erőszak rendszerszintű jellege
Federici kutatásai rávilágítanak, hogy a nők elleni erőszak nem pusztán egyéni ténykedések vagy irracionális gyűlölet eredménye, hanem mély társadalmi és gazdasági érdekeket szolgál. Az olcsó munkaerő iránti kereslet, a születésszabályozás feletti uralom vagy a földhöz és természeti erőforrásokhoz való hozzáférés terjeszkedési igénye mind-mind e jelenség mögött áll. A mai áldozatok ugyanúgy a strukturális igazságtalanságok kereszttüzében állnak, mint évszázadokkal korábbi társaik.
Az emberi jogok határai
Silvia Federici évtizedes munkásságával és kutatásaival azt hangsúlyozza, hogy a nőkkel szembeni erőszakot nem lehet kizárólag lokális vagy kulturális problémaként kezelni. Az események összefüggenek a globális hatalmi játszmák dinamikájával. Az ősi minták újbóli alkalmazásával a társadalmak nem csupán a múltat idézik fel, de az emberi jogok jelenkori érvényesülését is veszélybe sodorják. Az igazságtalanságok felismerése és az összehangolt, rendszerszintű válaszok azonban még mindig váratnak magukra.
Forrás: hvg.hu/360/20250320_hvg-silvia-federici-aktivista-nok-elleni-eroszak-interju
