A történelem egyetlen tömör követelménye: egyenlőség
A magyar alkotmány jövője megdöbbentően irányt válthat: születési alapon különbséget téve ember és ember között. Az elv, hogy minden ember egyenlő, olyan egyszerű, hogy az emberiség évezredek óta kénytelen szembesülni annak félreértelmezésével. A tízparancsolat a tiltások legalapvetőbb gyűjteménye, mégis, a „ne ölj” szavakat is újra és újra kiforgatták azok, akik éppen hitük nevében végeztek szörnyűségeket. Az élet tisztelete, amely az emberi társadalmak alapjává vált, máig állandó harctér az értelmezésért.
Az egyenlőség gondolata a modern forradalmakig fejlődött, és az 1848-as európai forradalmak követelései középpontjában is ez állt. Magyarország fiatal ideálistái törvény előtti egyenlőséget követeltek, félreérthetetlenül. Ráadásul, a magyar nyelv maga is példát mutat: nem különböztet meg nemet, még az „ő” személyes névmásban sem. Ez az eredeti forradalmi szövegekben is érzékelhető, hiszen ott sem történt különbségtétel férfi és nő, magyar és más nemzetiség, vagy akár különböző vallási felekezetek között. Még ha a gyakorlati döntések szintjén nem is valósult meg teljesen az egyenlőség, az elv töretlen maradt.
Az ember szó: az egyetemes közös nevező
A korai társadalmak az élet tiszteletben tartásával teremtettek rendszert. A modern korban az emberi jogok ezen az alapon épültek, és a törvényszövegek próbáltak tömörek és világosak lenni. Mikor az ember szót definiálták, annak mindenkit magában kellett foglalnia. Ezért döbbenetes az a gondolat, amely az egyenlőség elvét megkérdőjelezi születési vagy más alapú megkülönböztetések mentén. Az ilyen irányzatok letagadják a társadalmi fejlődés alapjait, és visszarántanak a sötét időkbe.
Az újraírt történelem dilemmái
Az elmúlt időszak az 1848-as 12 pont újbóli népszerűségét hozta el. Az új generációk próbálják friss szemmel értelmezni a szövegeket, miközben szembenéznek azzal a kihívással, hogy ugyanannak az egyenlőségnek az igénye máig nem teljesen valósult meg. Az akkori forradalmárok már akkor tudták, hogy a nemek közötti egyenlőség vagy a kisebbségek teljes körű emancipációja távoli célok. Ám ezek a célok így is, úgy is az alapelvek részeként szerepeltek.
Egyenlőség, szabadság, testvériség – ezek az elvek soha nem hátrálhatnak meg az egyéni vagy csoportérdekek mögött. A múlt tapasztalata, hogy minden ilyen próbálkozás csak konfliktust és megosztottságot hozhat. Az emberiség története megmutatta, hogy nincsen érvényesített szabály, ha azt nem a közös emberi értékek tisztelete vezérli. Az egyenlőség követelése nem csupán filozófia, hanem a rend és az igazságosság alapja.
Forrás: hvg.hu/360/20250321_Gergely-Marton-teremtesi-sorrend-ferfi-no-alaptorveny-velemeny
